Egy szó odaátról, a másik világból, az örökérvényűt, az időn kívülit áthelyezi a mi földi dimenzióinkba. S az ember egyszeri, megismételhetetlen pályáját végigfutva döntheti el, mit választ. Szigeti Lajos költő Hívó szó című kötetének egyik vezérfonala az örökkévalóság keresése, vagyis annak a szónak a megtalálása, amelyet megértve a földi halandó, visszahelyezheti magát az egyetemességbe. Olykor éppen azáltal, hogy az öregedés közeledtével eltűnnek az ember szemhatáráról azok a túl konkrét dolgok, amelyek elvehetik a tisztánlátását: „Látásom romlik – kezd világosodni” – vallja az Út a bölcsességhez című aforizmában.
Bizony, olykor igen lesújtó véleményt formál az emberi nemről, amely képes a tudás erejével pár pillanatra önmaga fölé emelkedni. Ám mit sem érnek a tudomány kiemelkedő vívmányai, az emberi elme Istentől kapott, önmeghatványozó erőterei, ha egyre távolabb kerülünk az üdvösségtől, és „mégsem elég egyetlen megváltó” – legalábbis a Párbeszéd című elkeseredett vers tanúbizonysága szerint. „Az ember: torzó a tökéletességben” – vonja le a költő a nem túl hízelgő tanulságot.
A kötet verseinek kisugárzása szerint vigasztaló lehet számunkra például a haza. Amelyhez akkor is hűségesek maradunk, ha a mélypontok mélypontján, elkeseredettségünknek zenitjén az egész Kárpát-medencét „országvesztő helynek” érezzük. Ugyanakkor szépnek és fölemelőnek találjuk, hiszen a szépség nem más, mint olyan kicsi vagy nagy univerzum, amelyben „egymáshoz rendelve egyként ragyog forma és tartalom”. A harmónia megtalálása lehetővé teszi számunkra, hogy túlemelkedjünk az anyagelvűség földhözragadtságán, a materialista korlátolt látószögén, ki nem más, mint „érzelmi lény – hasznát nézi / erkölcsét úgy alakítja”.
Szigeti Lajos nem túl gyakran, ám mindig súlyos igékben, keményen és céltudatosan megszólaló költő, Juhász Ferenc Sorskereső című kötetajánlása szerint minden versével, versmondatával, szavával a mindenségért küszködik, a divatokon, talmi korjelenségeken túlmutató örökig kíván eljutni. Nem kicsiny mércét támaszt hát magának, de az a gyanúnk, hogy annak, aki versírásra szánja magát, csak úgy érdemes tollat ragadnia, hogy eléri azt, amiért alkotni érdemes. Az univerzum határát.
(Szigeti Lajos: Hívó szó, versek, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2003. 78 oldal, 1000 Ft.)
origo.hu
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban
