Montázskötet az élet túlsó oldaláról

Az emberélet útjának felén a nagy sötét erdőbe érkező, az Isteni színjátékot megalkotó Dante Alighieri, a túlvilágba térő Gilgames, a kedveséért Hadész pokoli birodalmába alámerülő Orfeusz kálváriáját lélekben előbb-utóbb megéli minden gondolkodó ember. Gubcsi Lajos Az élet túlsó oldala című kollázskötete összművészeti eszközökkel tárja elénk találkozásait a halállal. E kijelentést pontosítja Gubcsi egyik leheletfinom, megindító esszéje, amely megkérdőjelezi a halál létezését: „Élet csak életből keletkezhet. Az élet túlsó oldalán ismeretlen élet élt.” Isten, a világszellem, az anyag, a természet megbonthatatlan, nagyszerű egysége, amelyet az emberiségnek óvnia, védenie kell saját gőgös istenemberi tévképzeteitől is, amelyekkel olykor a Teremtőhöz mérné magát határtalan elbizakodottságában.
A sok műfajú könyv fő tartópillérei a gondolati versek. Gubcsi belső, drámai monológformában lüktető képei, filozofikus eszméi együtt mutatják föl az élet túlsó oldalának fényeit, árnyait. Akár az élet rejtettebb dimenzióit elénk táró költői esszék, vagy a földi létezés drámai pillanatait rögzítő tárcák és elbeszélések. A jórészt saját irodalmi művekből, néhány „vendégszövegből”, képekből örvözött montázskötet egyik vezérmotívuma a középkorú férfi visszatérése odaátról. Az ideiglenes földi feltámadást az író először megköszöni a magyar orvosoknak, ám kötelességének érzi azt is, hogy megoszsza embertársaival, honfitársaival azt a fölbecsülhetetlen értékű lelki ajándékot, amelynek köszönhetően új távlatokat nyer a születés és halál mezsgyéi közé szorított földi útszakasz. A „köztes lét” tartományait megjárt vándor már nemcsak a tragikumát látja egy általa korábban megkedvelt, öregedő, filozofálgató csöves fagyhalálának, hanem a nagy rendező, a halál tragédialátó humorérzékére is rácsodálkozik. Odaát megtapasztalta a másvilág teljességélményének szürreális dimenzióit is.
Arra is ráébreszti olvasóit, mily fölmérhetetlen értéke van az életnek. Krúdy–Huszárik–Latinovits Szindbádjának sóhaja is visszhangzik a megrázó könyv minden sorából és képéből: „Élet, élet, únt, megúnt élet. Be jó is beléd visszatérni.” A könyv másik vonulata egy lírai kisregénnyé egyesülő elbeszéléscsokor, amely megidézi a remek és rettenetes, nagyszerű és kisszerű élet villanásait. A gyermek kénytelen-kelletlen edződhetne akár koraéretté is szülei válása, majd az apa korai halála miatti traumától. Ám szerencséjére megőrzi gyermekénjét a találkozás a szerelemmel. A korai vágyban először önmagát, aztán a szerelmet, később a női nemet szereti meg, hogy aztán megtalálja azt, aki életének társa lehet. A kötet harmadik fő motívuma a kis és a nagy haza szeretete. A Kiskunságtól a fővároson át ama másik világig és a visszatérésig ívelő életút magába foglalja az erdélyi, a felvidéki barangolásokat, 1956 élményét egy költeménycsokorban. A katartikus élményt kiváltó, értékes, szabálytalan montázsregény egy reneszánsz ember, író, költő, újságíró, könyvkiadó, mecénás életének keresztül készteti olvasóját is önvizsgálatra az élet delelőjén. A szembesülést saját életünkkel segítik a könyv szövetébe illesztett meghatározó olvasmányélmények, többek közt Balassi-, Diderot-, Schopenhauer- és Ady-művek. A kötetet könyvészeti szempontból is értékessé teszik Gubcsi Attila grafikái, Korniss Péter és Molnár Beatrix fotói.
(Gubcsi Lajos: Az élet túlsó oldala. Költői regénymontázs, GL–4 Pénzügyi Kft., Budapest, 2004.)