Nem veszhet el az igényes zene

A Debreceni Kodály Kórus évtizedek óta egyedülálló miszsziót lát el: magas színvonalon tolmácsolja a kortárs hazai kórusművészet legjobb alkotásait a zeneszerető közönségnek. Ehhez hozzátenni nagyon keveset lehet, de annyit talán mégis, hogy erősítjük a kar zenei nevelésben vállalt küldetését és a magunk eszközeivel megpróbálunk tenni valamit azért, hogy Kodály országában ne vesszen el végképp az igényes zene a felnövekvő korosztályok számára – foglalta össze ars poeticáját Erdei Péter, a Kodály-kórus vezető karnagya annak kapcsán, hogy a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán közművelődési díját elnyerte.

A zenei tagozat díját olyan nagynevű pedagógusok kapták már meg, mint Katanics Mária, Ugrin Gábor és Ittzés Mihály, akik Kodály életművének zenepedagógiai értékeit közvetítették kiemelkedő eredménnyel a magyar ifjúságnak. Erdei Péter kitűnően illeszkedik ebbe a sorba, hiszen évtizedek óta igazgatja a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet, és 1976 óta vezeti a Kecskeméti Pedagógus Énekkart. A Debreceni Kodály Kórus élén már többször megfordult, először 1983-ban, majd 1998 és 2000 között. A Liszt-díjas karnagy nemcsak a kórusok élén végez hatásos pedagógiai munkát, de gyakorlati pedagógusként is részt vett a zeneoktatásban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docenseként. Első vendégkarnagyként gyakran dirigálja a Magyar Rádió Énekkarát, és vezet mesterkurzusokat Nagy-Britanniában, Norvégiában, Észak-Amerikában, Koreában és Dél-Európában. Az Egyesült Államokban társalapítója volt a Kodály Musical Training Institute-nak, és díszdoktora az ugyancsak egyesült államokbeli Capital Universitynek.
A Kodály-kórus vezetését tavaly vállalta el újra, és egyben vállalkozott arra is, hogy a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny művészeti bizottságának elnöki teendőit elássa. Erdei Péter úgy véli, a Kodály-kórus tevékenysége és a kortárs muzsika színpadra állítása terén ugyancsak missziót teljesítő Bartók Béla-kórusverseny szervesen összetartozik: a kórus kapcsolatai és szervezőmunkája nélkül nehéz lenne a nívós nemzetközi mezőnyben megőrizni a debreceni kórusfesztivált. A 2004. július végén, augusztus elején sorra kerülő rendezvényre eddig harminc kórus jelentkezett, s hamarosan elkezdődik azon kórusok kiválasztása, amelyeket meghívnak. Ezzel párhuzamosan a koncertek mellett nagyszabású terv megvalósításába kezdett a kórus: 2007-re, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójára CD-re éneklik a zeneszerző teljes vegyes kari életművét. A koncertekben viszont Erdei Péter egy új színnel jelentkezik: műsorra tűzi a külföldi kortárs kórusirodalom legjobbjainak alkotásait is. Nemrégiben igen nagy sikerrel debütált a debreceni pódiumon az észt Veljo Tormis, és rövidesen egy igen jelentős kvalitásokat megcsillogtató kaliforniai fiatal zeneszerző darabjai is műsorra kerülnek. Eric Whitacre remélhetőleg a magyar közönség szívét is meghódítja, annál is inkább, mert az amerikai kontinensen és Nyugat-Európában már komolyan jegyzik a nevét, annak ellenére, hogy alig több, mint harmincéves.
Bár Erdei Péter zenei hitvallásában – összhangban a Kodály-kórus legjobb hagyományaival – első helyet foglal el a kortárs zene, a kórus minapi sikerét mégis két „klasszikussal”, Respighi: Lauda per la Nativita del Signore, illetve Puccini méltatlanul ritkán játszott kitűnő darabjával, a Messa di Gloriával aratta, amelynek szólistái Szabóki Tünde, Lax Éva, Timothy Bentch és Massányi Viktor voltak. A többször visszatapsolt darab sikere kapcsán Erdei Péter úgy vélekedett, a zene minősége nem attól függ, hogy milyen korban és milyen stílusban alkotta darabjait a zeneszerző, választóvonalat csak az értékes és értéktelen zene között lehet húzni, s erre a közönségnek mindig van füle – főleg, ha az adott város kulturális vezetése fontosnak tartja, hogy a zeneművészet avatott képviselői rendszeresen helyet kapjanak a különféle színpadokon.