A Dunánál – kortárs művészek párbeszéde

Több ezer képzőművész él ma Magyarországon, többségük igen nehéz körülmények között. Kevés a kiállítóhely, kevés a vásárló, s a kormányzati megszorító intézkedések tovább súlyosbítják a helyzetet. A Képzőművészek Batthyány Köre legutóbbi szakmai fórumának résztvevői egyetértettek abban, hogy a szakmának közösen kell képviselnie érdekeit. Ha ugyanis mindenki csak arra törekszik, hogy ő jól járjon, fogalmaz Stefanovits Péter grafikusművész, akkor a kortárs magyar művészet, sőt a magyar kultúra, közművelődés egésze jár rosszul.

Nagyméretű munkával szerepel az Olof Palme Házban látható csoportos kiállításon Stefanovits Péter grafikusművész. Az alkotás címe A Dunánál, a képfelületen a miatyánk szövege olvasható magyar és szlovák nyelven.
„Rendezni végre közös dolgainkat…” a feladat a kortárs képzőművészek számára, amely ma aktuálisabb, mint bármikor, véli Stefanovits Péter, s némi iróniával teszi hozzá, hogy az elmúlt években a közös anyanyelv használata mintha nem mindig a megértés, inkább a félreértések nyelve lett volna a kortárs művészeti élet résztvevői körében, s közös érdekek megfogalmazása helyett az egyéni, csoportérdekek kifejezését szolgálta.
Éppen ezért alakult meg néhány évvel ezelőtt a Képzőművészek Batthyány Köre. Kezdetben informális keretek között vitatta meg hat-nyolc művész a képzőművészeti élet időszerű gondjait, idézi föl Stefanovits Péter az előzményeket, a törekvést, hogy az 1998-as kormányváltás után szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a kortárs művészek a kulturális tárcával. Ez akkor sem nagyon sikerült. A Képzőművészek Batthyány Köre, véli a grafikusművész, olyan közös ügyeket képviselhet, amelyek számos művészcsoportot érintenek, de azok éppen a személyes érintettség okán nem fogalmazhatnak meg objektív véleményt.
A kortárs képzőművészet világán belüli párbeszéd szükségességének fölismeréséhez egyrészt a művészeti életen belüli gondok, másrészt más művészeti ágak képviselőinek példája, eredményes – például a filmtörvény megszületésében megmutatkozó – együttműködése vezetett. Természetes ugyanis, fogalmaz Stefanovits Péter, hogy a rendszerváltozás után számos művészeti társaság jött létre, a legkülönbözőbb műfajokat képviselő csoportok működnek, a nagy strukturális, anyagi vonatkozású kérdésekben azonban ezeknek együtt kell föllépniük.
A képzőművészeti kollégiumhoz érkező pályázatok száma például az utóbbi években hétszázról több mint ezerháromszázra nőtt, s a négyszázmillió forintos keretből a folyóiratoktól a művésztelepekig, az egyéni kiállításoktól a kiadványokig a legkülönbözőbb programokat kellene támogatni.
Ez az összeg is gyakran késve, igen sokszor hónapokkal a feladatok megvalósítása után érkezik meg. A művészeti társaságok működésükkel közfeladatokat látnak el, a magyar vizuális kultúra szempontjából hiánypótló munkát végeznek, ellátottságuk ehhez képest igen szegényes. Ugyanakkor máig nem oldották meg a gondokat a kiürült politikai struktúrához tartozó, a pártállami ellenőrzést és támogatást egyszerre szolgáló intézmények esetében, amelyeket vagy máig költségvetési intézményként működtet a minisztérium, mint a Képző- és Iparművészeti Lektorátust, vagy máig nem hozott létre igazán eredményes szervezetet az átszervezés, mint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége vagy a Magyar Alkotóművészek Egyesülete esetében.
A napokban bejelentett kormányzati megszorító intézkedések, intézményfölszámolások, költségcsökkentések pedig, fogalmaz Stefanovits Péter, a tervezett, kiterjesztett válság képzetét keltik a szemlélőben, hiszen évekre előre azt ígérik, hogy a gondok megoldása helyett azok szaporodásával kell számolni. Éppen ezért szükséges – hangsúlyozza –, hogy a különböző csoportok, szervezetek közösen tekintsék át a helyzetet, összehangolják elképzeléseiket. Éppen ezt a célt szolgálta a Képzőművészek Batthyány Köre legutóbbi szakmai fóruma a Batthyány Lajos Alapítvány konferenciatermében, amely a Művész – Érdek – Képviselet címet viseli, s amelyre a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől a Hungart Egyesületig, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesülettől a Magyar Szobrász Társaságig számos szervezet meghívót kapott.
Különös súllyal szerepelt az összejövetel témái között a millenniumi városrészben, a Nemzeti Színház mellett ősszel megnyíló múzeum ügye. Máig igen sokan vitatják ugyanis azt a kormányváltást követő miniszteri döntést, hogy a korábbi Modern Magyar Művészeti Múzeum létrehozása, azaz a múzeumstruktúra gazdagítása helyett az új falak között a már meglévő Kortárs Magyar Múzeum Ludwig Alapítvány működik tovább. A Képzőművészek Batthyány Köre úgy véli, hogy az intézmény működéséről a szakma képviselőiből és meghívott művészettörténészekből álló testületnek kellene javaslatot készítenie. Ennek az érvényre juttatásával feloldható lenne az a megosztottság, amely régóta tapasztalható a kiemelt budapesti kortárs kiállítási intézmények kiállítási, gyűjteményfejlesztési tevékenységének megítélésével kapcsolatban.