Bűnügyi történet a léthatárról

A hazai művészfilmek lassan másfél évtized óta ugyanannak ismétlésére késztetnek. Ritkán érzünk olyasfajta revelációt, mint amit Huszárik Zoltán Szindbádja, vagy a Sámán, Zolnay Pál remeklése, Gaál István Sodrásban című alkotása, Bódy Gábor egy-egy rövidfilmje, Bereményi Géza Eldorádója váltott ki belőlünk. Idén is bejött a papírforma: a szemle nagydíját Janisch Attila Másnap című alkotása kapta. Az 1957-ben született rendező ahhoz az irányzathoz sorolható, amellyel leginkább talán Fehér Imre, Tarr Béla filmnyelve rokonítható. A mozgókép művészetében Antonioni, Tarkovszkij neve fémjelzi a végtelenségig elnyújtott, a mindent elpusztító idő lassú folyamával egy ütemben kitartott kép erejének kiaknázását. Janisch hű saját stílusához és világképéhez. A Másnap, akár az Árnyék a havon, vagy a korábbi szemlenagydíjas mű, az 1997-es Hosszú alkony a létezés mélyének titkait követi. Janisch egzisztencialista határhelyzetben, egy gyilkosság után kutatva tárja elénk földi létünk feloldhatatlan abszurditását. Krimije valójában antikrimi, Dürrenmatt abszurd módon megoldódó – vagy megoldatlan – bűnügyi történeteinek logikájára, illetve logikai bukfenceire emlékeztet.
A fiatalok közül Hajdu Szabolcs markáns tehetségét a Tamara című, abszurd mozgó képzőművészeti alkotása is meggyőzően bizonyítja. A mű egy talentumában elbizonytalanodott, erdélyi hegyek közé menekülő fotóművész és fotóriporter világának szembesülését örökíti meg a „modern”, városi lánnyal, Tamarával. A kétféle világszemlélet ütközése elemi erejű filmes látomást eredményez, ironikus, játékos tónusban. Úgy tűnik, idén a közönségre kacsintó száguldásfilm reneszánszát éljük. Fischer Gábor groteszk franciaországi szerencsejáték-meséje, a Montecarlo! sikerében komoly tényező három kitűnő színész, Pikali Gerda, Koltai Róbert és Mucsi Zoltán játéka. A lendület és a groteszk humor időnként megbocsáthatóvá teszi a valószerűtlenségbe tévedező részleteket is. Ugyanezt érezzük, csak komolyban Böszörményi Zsuzsa erőteljesen sodró Mélyen őrzött titkok című, hazánkban és Kanadában játszódó szociologikus kalandfilmjénél, amelynek markáns erősítő tényezője a finn Kati Outinen, Györgyi Anna, Fullajtár Andrea, Nagy Ervin, Garas Dezső remek szerepformálása.