Könyvkiadás a csatlakozás előtt

Nem szabad föladni a sziszifuszinak látszó küzdelmet a magyar irodalom megjelenítéséért, mert akkor az írók és a könyvkiadók eleve lemondanak a minimális továbblépés esélyéről is. E tanulság mellett, amely a Balassi Bálint Intézetben tartott pénteki, alternatív könyveskonferencia summázata lehetne, nem sok jóval kecsegtették az előadók és a szimpóziumot követő kötetlen szakmai beszélgetés résztvevői a magyar irodalom művelőit, gondozóit és olvasóit. L. Simon László és Párgai Tamás írók, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztői a hazai könyvkiadás támogatásának elégtelenségét bizonyítva elmondták, hogy Európában szinte már mindenütt intézménynek tekintik a nemzeti irodalom gondozását vállaló kiadókat és folyóiratokat. Működésükhöz közvetlenül a költségvetés biztosítja a forrásokat. Nálunk a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Magyar Könyvalapítvány támogatja a könyvkiadást. Arról lehet vitatkozni, hogy melyik támogatástípus az üdvözítőbb, valószínűleg mindkettőre szükség van, ám az is hatalmas eredmény lenne, ha megnövekedhetne a célzott támogatás büdzséje. Mert az már egyenesen abszurd – fejtette ki előadásában Mátis Lívia, a Kortárs Könyvkiadó vezetője –, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram összesen négyszázmillió forintot parcelláz föl írói ösztöndíjakra, könyvkiadásra, folyóiratok és kulturális rendezvények támogatására. Az összeg megfelel egyetlen hazai színház éves támogatásának. Így a kiadóknak aligha futja írói honoráriumra, s mivel a könyvterjesztők egyre kevésbé vállalják a mai magyar szépirodalom terjesztésének anyagi kockázatát, még a leglátványosabb szakmai sikerrel büszkélkedő könyv is csak részben jut el az olvasókhoz, a könyvtárakhoz. Magyarországon – szinte egyedülálló módon Európában – az állam nem támogatja a kölcsönkönyvtárakat a kortárs irodalmi művek megvásárlásában. Így a hazai irodalom tényleg mellékszereplőnek érezheti magát a könyvkiadásban. Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke másokkal együtt óva intett mindenkit a tévhittől, amely szerint az európai uniós csatlakozás megoldja könyvkiadásunk gondjait és biztosítja jelenlétünket az európai irodalomban.
A kisebb nyelvterületekhez tartozó nyugati országokban, például Norvégiában, az állam a nemzeti irodalom idegen országbeli marketingjét is támogatja. A nemzetközi példák is egyértelműen bizonyítják: a tehetségekben bővelkedő magyar irodalom sem húzhatja ki magát saját hajánál fogva a jelenlegi kátyúból az állam és a pénzvilág hathatós támogatása nélkül.