Mester és Tanítvány

Csak a tanítványok tehetik mesterré az embert, de igazi tanítvánnyá is csak mester keze alatt lehet válni – Hoffmann Rózsának, az új lap főszerkesztőjének az előszóban olvasható gondolatával ajánlom mindenki figyelmébe a periodikát, aki érdeklődést és felelősséget érez a magyar oktatásügy iránt.
Az eddig valójában inkább színesnek, mint sokoldalúnak mondható kínálatban új pedagógiai folyóirat jelent meg, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának Mester és Tanítvány című, negyedévenként jelentkező periodikája. A lap komoly hiányt pótol, hiszen a köztudottan háttérbe szorított értékőrző, hagyománytisztelő pedagógiának nem voltak hangos fórumai az elmúlt évtizedekben. Tanárképzésünket, továbbképzéseinket nyomasztó fölénnyel uralták a ideológiailag semlegesnek címkézett, valójában materialista pedagógiai nézetek. A keresztény pedagógia épp csak megtűrten, kirekesztve létezhetett, valódi értékeit, eredményeit, tartalmát nemhogy nem ismerte a pedagógustársadalom, hanem inkább egy idejétmúlt, túlhaladott torzóként tartotta számon.
Ebbe az űrbe lépett be a Mester és Tanítvány. Első, tematikus száma az erkölcsről szól, olyan szerzők tollából, mint Vizi E. Szilveszter, Korzenszky Richárd, Pálinkás József, Tőkéczki László, Jankovics Marcell.
Hoffmann Rózsa átfogó, nagy tanulmánya Az erkölcsi nevelés értékelméleti és pedagógiai dimenzióiról a kötet gerince, az egy-egy nevelési területre, tantárgycsoportra vonatkozó kisebb terjedelmű írások pedig az adott, szűkebb témakör iránt érdeklődőknek lehetnek tanulságosak.
Feltétlen erénye a vállalkozásnak, hogy a harmadik részben változatos témákkal szólalnak meg gyakorló pedagógusok, akiknek írásai azt a reményt igazolják, hogy a neveléstudomány elmélete és a mindennapok gyakorlata öszszekapcsolható, amint ezt a célt a folyóirat gondozói meg is fogalmazzák.