Vénúsnak szép játéka

Ovidius száműzetésében azon kesereg, bár írt volna inkább győztes hadjáratokról, semmint pajzánságokról, talán még mindig Rómában élhetné világát. Bezzeg Vergilius… Hát igen, a hősi eposz.
Ennek nyomán ítélték meg századokig honi irodalomkritikusaink is a magyar költészetet. Szemérmetességet vártak el a múzsák hódolóitól. Miután irodalomtörténelmünk atyja, Toldy Ferenc, Vergilius eszményétől vezérelve, a hősi eposzt tette meg követendő példának, költőinknek a hadi dicsőségről illett szólniok. Toldy tehát a honalapítás dicsőítését hirdette meg – jelentette ki Dávidházi Péter irodalomtörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum Vénúsnak szép játéka című kiállítását bevezető beszédében. Líránk főáramlatából kisodródott hát az erotikus vers. Hívságnak bélyegezték, az irodalomtörténészek prűd szigora végigkísérte a költők műveinek effajta rostálását. Horváth János például, idézte Dávidházi, arra panaszkodott 1810-ben, hogy „léha erkölcsi felfogásból” kellett kihámoznia az értéket. Iluska vízből kivillanó két szép térdecskéjéről még szó eshetett a János Vitézben, de annál több nemigen – fejtegette az irodalomtörténész. Régvolt kritikusaink szemlátomást vonakodtak az erotikus utalások el- és felismerésétől, mintha legalábbis „egy női kebel veszélyeztetné a hazafias küldetést” – ironizált Dávidházi, arra utalván, hogy a nászúton ejtőző Petőfi Sándor híresszép versének közkedvelt sorait („egyik kezemben édes szendergőm szelíden remegő kebele…”) – miként magyarázták félre a korabeli kritikusok.
Hazafiatlanságért marasztalták el, és függesztették föl tanári állásából Babits Mihályt, azzal vádolván, hogy az első világháborúba induló katonák morálját csökkenti egynémely verssorával, mert „kedvesének kisujjáért szívesebben ontana vért, mint akárhány királyért”.
Így vagy úgy, ha nem is vetélkedhetünk a nagy nemzetek, angol, francia stb. szerteágazó erotikus lírájával, mely a legnagyobbak tollán sarjadt Shakespeare-től John Donne-ig, Villontól Apollinaire-ig –, búvópatakként csak ott rejtezett az erotika a magyar irodalomban. A Ratzky Rita rendezte kiállításon tetten érhető mindez. Mert a magyar irodalom életteli erotikáját mégsem tilthatta el semminemű hivatalos kánon. Kemény Gyula látványtervező a vöröses félhomálytól az illusztrációkig kellő atmoszférát kínál a gyönyörök kertjének látogatásához. Pajzán versek, prózaidézetek sorjáznak a falra kivetítve Janus Pannonius, Rimay János, Fazekas Mihály, Verseghy Ferenc, Csokonai, Reviczky, Ady, Krúdy műveiből. Rácsodálkozhatik, aki nem ismeri.