Versteremtő indulattal

Juhász Ferenc költészete, e dantei szintézisteremtés olyasfajta kísérletet valósít meg, ami talán túlmegy azon, ami költőtől elvárható. A Tékozló ország című 1954-es eposzban a költő teremtő képzelete, versbeszédújító géniusza nyelvünknek szinte minden hagyományrétegét magában foglalja, beépíti műveinek szerkezetébe a tudomány kifejezéseit, a legbonyolultabb verstani formációkat, hogy teljesen váratlanul a legtisztább népdalhangzás effektusai is fölcsendüljenek. Harmóniát és diszharmóniát egybecsengető bartóki szintézist teremt mind régi, mind új köteteiben. A Harc a fehér báránnyal (1965), a Krisztus levétele a keresztről (1993), Az őrangyal és a szél (2003), de az egész lenyűgöző, gigászi életmű ma is vitákat indukál, rajongást és ellenérzéseket egyaránt kivált. A költő tavaly augusztus 16-án ünnepelte hetvenötödik születésnapját.