A Zöldbabok – legalábbis a nevük ezt jelenti –, az Oxford Egyetemen közel húsz éve alakult I Fagiolini énekegyüttes teljesen elbűvölte a közönséget kedd este az Olasz Intézetben. A XVI. század levegőjét hozták el nekünk, megidézve a korabeli Velencét, azt, amit általában a XX–XXI. századi madrigálkoncertek eltitkolnak előlünk: a finom, jelzésértékű humort, amely a reneszánsz világi művekben rejtőzik.
A műsor első felében Gabrieli-, Monteverdi- és Croce-madrigálokat hallhattunk, de nem vigyázzállásban feszítő énekesektől, hanem a dalszövegek szereplőitől eljátszva, de sosem erőltetett teatralitást sugallva. A második részben Orazio Vecchi háromfelvonásos madrigálkomédiája következett. A madrigálok sorát Rudolf Péter mint narrátor kommentálta, Varró Dániel a kor szellemét megidéző, napjaink nyelvezetén íródott fordításában, a színpadon pedig jelzésértékű díszlet mellett némajátékot láthattunk, jelmez helyett kifejező álarcban. Néha kissé pikáns, de sosem öncélú és direkt humorral fűszerezve. Ráadásul még a zene is élmény volt. Ez az igazi művészet.
16 méter magas kútba esett egy három éves gyerek Hatvanban