Jókai Anna lapunk kérdésére elmondta: a kiadó arra kérte föl, világítsa meg az olvasó előtt, hogy milyen volt az az út, amelyen keresztül a hitvilága megszilárdult. Ebben a nagyon ingatag világban hogyan szerezte meg azt a biztonságot, azt a fogódzót, amivel el tud igazodni az élet dolgaiban? Az írónő gyerekkori eszméléseitől kezdve máig tekinti végig az életét: hogyan alakult ki benne az a meggyőződés, ami elemeiben mindig jelen volt benne. A világ, az élet semmit sem érne, ha minden igyekezetünk elfoszlana abban a pillanatban, amikor a biológiai halál eléri az embert. A Jókai Anna-életművet alkotó több mint húsz kötet is bizonyítja, hogy az irodalom egyik legfontosabb ihletforrása a szakrális igazság és az a szüntelen törekvés, hogy a legmagasabb dolgokat a mindennapi életünk olykor profán jelenségeiben is ki tudjuk mutatni. „Az a hit, amivel én élek, az nemcsak hit, hanem tudása annak, hogy az embernek van egy magasabb rendű feladata is ezen a földön.” Jókai Anna szerint sem mindegy, hogy melyik országban, melyik nemzetben valósítjuk meg önmagunkat. Úgy gondolja, hogy neki Isten ezt a nehéz sorsú, de nagyra hivatott Magyarországot adta „működési területként”. Elsősorban a hazáját szolgálja, de úgy, hogy jézusi értelemben minden egyes emberhez szólni szeretne, aki ezen a glóbuszon él. A kettő nemhogy kizárná, de erősíti egymást. Az Imitatio Christi – Krisztus követése azt a szakadatlan törekvést jelzi, hogy mindennapi cselekvéseinket, szavainkat mérceként hasonlítsuk össze azokkal az igazságokkal, amelyek kétezer év óta a világban megjelentek. Az írónő végtelenül megnyugtatónak tartja, hogy amikor mindenki azt hajtogatja, hogy az emberek csak a felszínes dolgokra fogékonyak, ebben az országban kialakult egy olyan jelentős közönség, amelyik szinte szomjazik a spirituális igazságokra. Például a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, amely a könyv megjelenése óta az ország számos településére meghívta az írót. Az emberek áhítoznak arra, hogy egy olyan szférából is kapjanak híradást, ami nem szerepel a híradókban. – Úgy érzem, hogy amíg győzöm erővel, s az emberek szeretete is árad felém, ezt a küldetést teljesítem. Járom az országot, s hihetetlen érdeklődést tapasztalok. E könyvemet május 4-én a Ferenciek terén fél hatkor dedikálom.
A keresztény kiadók ünnepe
A Szent István Társulat szervezésében az idén tizenkettedszer rendezik meg a Szent István-könyvhetet, a keresztény szellemiségű könyvkiadók hazai seregszemléjét. A rendezvény 2004. május 3-án kezdődik, a könyvhetet dr. Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek nyitja meg a Pázmány Péter Egyetem jogi karán. A megnyitón bemutatják a könyvhét újdonságait, s Erdő Péter, valamint Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Stephanus Alapítvány elnöke átadják az idei Stephanus-díjakat: az irodalmi kategóriában Czigány György írónak, teológiai kategóriában pedig prof. dr. Kereszty Rókus texasi ciszterci teológusnak. A pesti Ferenciek terén huszonegy, Makovecz Imre által tervezett jurta-sátorban naponta 9–19 óráig 30 könyvkiadó várja az érdeklődőket. A résztvevő kiadók az ország számos térségét képviselik, Budapesten kívül Szegedről, Kecskemétről, Zsámbékról, Kiskunfélegyházáról, Homokkomáromból, Pannonhalmáról, sőt a Délvidékről, Erdélyből és Svájcból is érkezik egy-egy könyvkiadó.
