A teremtmények arca

Horváth Andor és Balázs Imre József, a kolozsvári Korunk című folyóirat szerkesztői úgy érezték, hogy leghívebben A teremtmények arca – a huszadik század legszebb magyar versei című antológiával mutatkozhatnak be az anyaországi irodalombarátoknak. Csütörtökön este telt házas rendezvényen vitatkozott a Ráday Könyvesházban Határ Győző, Lackfi János, Lator László, Váradi Szabolcs költő, Horváth Andor, Balázs Imre József szerkesztő e kötetről, amellyel az erdélyi folyóirat métóképpen emlékezett meg hetvenötödik születésnapjáról.
A Korunk, amelyet 1926-ban alapított Dienes László főszerkesztő, azzal szerzett magának villámgyorsan tekintélyt, hogy az élő magyar költészet legnagyobbjai sorra ajánlották föl műveiket első közlésre a lapnak. Horváth Andor ötlete ehhez kapcsolódott: a lapot a versek tették naggyá, ünnepeljék hát egy reprezentatív magyar versantológiával a Korunk évfordulóját. Az ötletet Balázs Imre József és Kántor Lajos valósította meg: száznégy magyar irodalmárt kértek föl arra, hogy nevezzék meg azt a tíz költeményt, amelyet a legszebbnek tartanak a huszadik század magyar irodalmából.
A költői toplistára Kosztolányi Dezső Hajnali részegség, Pilinszky János Apokrif, József Attila Eszmélet, Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról, József Attila Óda, Kassák Lajos A ló meghal, a madarak kirepülnek, Babits Mihály Esti kérdés, Füst Milán Öregség, Babits Mihály Jónás könyve, Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című költeménye került föl. A kötetben szerencsére nemcsak az abszolút győztesek szerepelnek, hanem a leggyakrabban szereplő költők műveiből is megjelent egy grafikákkal illusztrált válogatás, így összesen harmincnyolc költő negyven versét tartalmazza. Színesebbé teszik a szavazó literátorok indokait összefoglaló kiseszszék és az erdélyi származású grafikusok irodalmi illusztrációi. A szerkesztők szándéka megvalósult: megalkottak egy szubjektív irodalmi térképet a múlt század magyar költészetéről
Az alkotók és a közönség kulturált hangvételű, de szokatlanul heves vitába bonyolódtak. Lator László, Várady Szabolcs és Lackfi János furcsának találták, hogy Ady Endre kimaradt az első tízből. A magyarázatot a szerkesztők adták meg: Ady Endre túl sok jó verset írt, a nevek versenyében előkelő helyet foglalt el, szinte minden szavazó kiválasztott egy költeményét, de szinte mindenki más-más versére adta le a voksát. Határ Győző viszont tragikusnak tartja, hogy Weöres Sándor, Európa és a huszadik század legnagyobb költője, a Mahruh vesztése című korszakos jelentőségű vers írója enynyire hidegen hagyja a mai literátorokat.