Kalandregények a múltról

Gáspár Ferenc író – civilben először történelemtanár, később újságíró, ma könyvkiadó – először a folyóiratokban megjelent elbeszéléseivel vált ismertté. Merész gondolattal nem novelláskötettel debütált, hanem A strucc vére című, mai valóságot, magyar történelmet és misztikumot kellő aránnyal elegyítő ifjúsági regénnyel, amelyet először angol írói álnéven, Joe Coldwellként jegyzett. Szkeptikus barátainak balsejtelmei nem váltak valóra, a művekre nem vetült rá sem Rowling Harry Potter-sorozatának, sem Tolkien A gyűrűk ura-trilógiájának árnyéka. A magyar gyerekek megszerették a trilógiává bővült struccregényeket, és komoly olvasói sikert aratott A sárkány pallosa című legújabb regénye is. Az író az újra kiadott életműnyitányt és a folytatásokat már saját nevén jelentette meg.

Hogyan lett Gáspár Ferencből Joe Coldwell?

– Merész terveink feleségem, Kósa Edit erkölcsi biztatása és segítsége nélkül soha nem válhattak volna valósággá. Ő határozta el, hogy költözzünk Pesthidegkútra, inspiráló falusias környezetbe, s miközben ő az életformaváltás gyakorlati részét bonyolította, beültetett anyósom piciny lakásának cselédszobájába, s ott írtam A strucc vérét. Egy barátunk működteti a Melánia Kiadót, aki vállalta első regényem sajtó alá rendezését. Ám egy „jól értesült” ismerős tanácsára kijelentette: angolszász név nélkül nem megy. Új pátriámról kereszteltem magam Hidegkúti Józsinak, ennek angol fordítása Joe Coldwell.

– Könyveiben egy Amerikában élő magyar származású kisfiú, Johnny Fortune időutazását kísérhetjük figyelemmel. A gyermek jelenbeli mulatságos kalandokkal párhuzamosan vándorol a magyar történelemben. Hová röptet minket a fantáziadús kamasz?

– A strucctrilógiát A strucc vére, A strucc terjeszkedik és A strucc halála című regények alkotják, amelynek történelmi dimenziói Nagy Lajos korát idézik föl. A készülő sárkánytrilógiából a Sárkány pallosa már megjelent, előkészületben van A sárkány harca című munkám, ezek Zsigmond korába kalauzolják gyermek és felnőtt olvasóimat. A három holló-könyvek megírását, majd megjelenését 2005–2006-ra tervezem, bennük a Hunyadiak dicső idejét szeretném felölelni, érdekes, olykor egzotikus történetekbe ágyazottan. Reményeim szerint az egzotikum nálam nem öncélú. Saját gyermekkoromból és tízéves történelemtanár-múltamból emlékszem, tudom, hogy a gyerekek fordulatos történetekből szinte tanulás nélkül elsajátítják hazánk történelmét.

– Ma már elmondhatjuk, az ön regényeinek is köszönhető, hogy Magyarországon, akár nyugaton Tolkien és Rowling hatására, újra elkezdtek olvasni.

– Egyetértek a szakmai nagyjai, Kormos István, Csukás István, Lázár Ervin vélekedésével: gyermekeknek és fiataloknak ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak jobban. Gyerekek, kamaszok nem tűrik a mellébeszélést, ha nem elég feszes és izgalmas a történet, leteszik a könyvet. Sajnos nem könnyíti meg dolgunkat a szakma idegenkedése sem, a kritikusok ma is könnyebben észrevesznek egy jobb felnőttművet, de ifjúsági munkákról folyóiratokban alig esik szó. Mégis, két gimnazista leány apjaként is kárpótol, hogy a gyerekek, a sajátjaim is, valóban nagyon szeretik mind a négy regényt, nekik köszönhető, hogy az országnak szinte minden szögletébe eljutottam író-olvasó találkozóimon. Az, hogy mostanában többen olvasnak, kicsit valóban A gyűrűk ura-, illetve a Harry Potter-jelenségnek is köszönhető. Én is megpróbálok mesésen olvasmányos mítoszt teremteni a magyar történelemből, állandó visszacsatolással a hétköznapokra. Úgy gondolom, az Európai Unióba emelt fővel, históriánkra és bátor őseinkre büszkén vonulhatunk be.