Versbarátok a házasságkötő teremben

Az esős idő dacára szép számú közönség látogatta meg a Ráday utcában található Ráday Könyvesházban és a ferencvárosi önkormányzat házasságkötő termében lezajlott, tegnap véget ért Költészet Napi Fesztivált. Pénteken az írószövetség folyóirata, a Magyar Napló először a könyvesházban, majd a Nemzeti Színházban mutatta be a folyóiratot és Az év versei című reprezentatív antológiát. Többek között Mezey Katalin, Oláh János, Szentmártoni János, Kondor Péter, Kiss Benedek, Barna T. Attila, Végh Attila művei szerepeltek a műsorban. A fesztivál telt házas rendezvényén Tadeusz Rózewicz, a kortárs lengyel líra és a modern dráma doyenje mutatkozott be. Rózewicz Magyarországon a hatvanas évektől kezdve élő legendának számít. A lengyel költészetben elsőként teremtette meg a szabad vers kultuszát. Az újabb kori lengyel avantgárd drámában az ősatya, a szürrealista Witkiewicz, az abszurd Mrozek mellett Rózewicz a lírai hősök, a költői képzettársítások létjogát honosította meg a színpadon. A mi kis stabilizációnk című 1967-es drámakötetével robbant be a magyar köztudatba mint az államszocialista diktatúra közérzetének egyik legpontosabb és nyugtalanítóbb látleletírója.
A könyvkiadói tevékenység nyitányaként a ferencvárosi fesztiválra adta ki Orbán György, a Ráday Könyvesház igazgatója Rózewicz Anya elmegy című megrázó versekből, naplórészletekből komponált kötetét Keresztes Gáspár fordításában, amelyből Lukáts Andor színművész adott elő részleteket. – Radomskóban születtem 1921-ben, ez a lengyelek számára történelmi dátum, a visztulai csoda esztendeje, amikor is lengyel hazafiak megállították a bolsevista Vörös Hadsereget – mondotta el többek között Rózewicz a találkozó személyes beszélgetésbe átváltó szakaszában. – Gyermekkoromban jártam először Magyarországon, akkor egészen jól tudtam beszélni, ma már csak szavakra emlékszem. Az ötvenes években az Eötvös Kollégium vendégeként fordítottam Ady és József Attila költeményeit. Egy reggel arra a hírre ébredtem, lehet, hogy kitör a harmadik világháború. Első reflexként gyorsan megittam egy üveg jó magyar vörösbort, és vettem egy rúd szegedi szalámit. Szóba kerültek a drámáim, A mi kis stabilizációnk című kötetem, azóta elmondhatom, a mi kis stabilizációnk mind a mai napig késlekedik.
Az anya elmegy című könyvemmel édesanyám utolsó hónapjainak megidézésével állítok emléket annak, aki e világra hozott. Majd negyven évig gondolkodtam: szabad-e ilyen személyes élményünket közreadni. Az igen mellett döntöttem, mert talán segíthetek vele az embereknek, hogy szembenézzenek az élet legnehezebb pillanataival.