A megszenvedett nyugalom

A lengyel szabad vers meghonosítója, a huszadik századi lengyel drámairodalom egyik megújítója, a lengyel egzisztencialista próza úttörője, Tadeusz Rózewicz ma már ikonja a kortárs kelet-európai irodalomnak. A magyar fordításban 1967-ben megjelent A mi kis stabilizációnk című drámakötetének példányait rongyosra olvasta a magyar közönség is. Színdarabjaiban a szürrealista lírai hőst jeleníti meg. Nyelvi leleményei, a lét és a nem túl szívderítő kelet-európai szocialista társadalom titkait föltáró paradoxonjai az abszurd Mrozek életművéhez képest is felismerésélményt jelentenek. Az 1921. október 21-én született mester áprilisi 17-i budapesti látogatása a mai olvasóknak is eseménynek számított, a ferencvárosi költészeti fesztivál szenzációja volt a találkozás Rózewiczcsel, ami egyúttal a Ráday Könyvesház első könyvkiadói bemutatkozását is jelentette a lengyel nagymester Anya elmegy című kötetével.
Tadeusz Rózewicz életének egyik legnehezebb korszakát idézi fel a vallomásokból, naplójegyzetekből, versekből összeállított, rendhagyó szerkezetű könyv. A kötet középpontjában ama három hét történetének megidézése áll, ami 1957. május 23. és 1957. július 16. között zajlott az író életében. A költő édesanyja e bő három hét alatt folytatta sziszifuszi küzdelmét a halállal. Rózewicz az anya távozásának pillanatában ébredt rá, hogy végérvényesen felnőtt. Mellette maradt szerettei: édesapja, filmrendező öccse, Stanislaw Rózewicz, felesége, gyermekei már őt tekintik biztos lelki támasznak, ami egy író számára igencsak nehéz, szinte teljesíthetetlen penzum. A költő már csak a másvilágba tért anya emlékmásának panaszolhatja el a szocializmusbeli létre kárhoztatott alkotó egyre sokasodó gondjait, bajait. E képzeletbeli beszélgetéseket nem könnyíti meg, hogy Rózewicznek nem adatott meg a feltétel nélküli hit kegyelme. A fájdalmat mégis enyhíti a gyermekkor közös pillanatainak megidézése, amikor az anya képes volt megkönnyíteni családja számára a háború, a többrendbeli megszállások megpróbáltatásait is. A szabálytalan emlékidézést körbeszövik a szorongásos álmok, a félmúltba tovatűnő emlékek fonalából teremtett anya-versek és az a különös, ódon hangulatú elbeszélésrészlet, amelyet Rózewicz édesanyja valódi naplójegyzeteinek felhasználásával dolgozott bele a regénymontázsba. Megkapó a XX. század elején született emberek életigenlése és feltétel nélküli hite, amellyel az anya már saját gyerekkorában is képes volt elviselni a leírhatatlan orosz–lengyelországi, falusi nyomort is. Tadeusz Rózewicz egyszerre lát és láttat édesanyja legyőzhetetlen derűjével és saját, kissé megfáradt, rezignált értelmiségi kétkedésével. S eközben, lassan édesanyjához öregedve, beléje költözik az anya bölcsessége, amely segíti a megbékélést a sorssal. Rózewicznek sikerül közvetítenie a látszólag egyszerű, de nagyon is megszenvedett nyugalmat is.
(Tadeusz Rózewicz: Anya elmegy. Fordította: Keresztes Gáspár és Körner Gábor. Ráday Könyvesház, Budapest, 2004.)