Az 1962-es drezdai születésű, kalandos életű író, Ingo Schulze, egyetemi tanulmányait követően egy keletnémet kisváros, Altenburg színházában volt dramaturg 1989-ig. Néhány esztendős „sajtószabadságos” újságírói pályafutás után 1993-ban egy szentpétervári lap alapításával próbált szerencsét. Visszatérvén hazájába, először oroszországi élményeinek megörökítésével hódította meg 1995-ben az otthoni olvasókat. A boldogság 33 pillanata című regény 2001-ben magyarul is napvilágot látott. Schulze még nagyobb szakmai és olvasói sikert aratott az 1998-ban megírt Szimpla sztorik című, nemrégiben magyarul is megjelent regényével, amely olykor köznapi és drámai tónusok ötvözésével tárja elénk az NDK-ban élő emberek lelkületét, s a különböző előjelű sokkok összhatását, amelyet a berlini nagy fal porba omlása és az ottani, meglehetősen kemény és totális államszocialista diktatúra váratlan, hirtelen szétesése okozott a „DDR-Staatsbürger” számára. Az író nem misztifikálja a stílust, a legfontosabbnak a közvetlenül átélt élményeket tartja. Vallja, hogy az ember csak arról tud írni, amit ismer. Mindkét kötetben számos szeretnivalóan csetlő-botló, nagy- és kisszerű ember vonul föl előttünk, részben Pétervárról, részben az altenburgi színházból, akik hozzánk magyarokhoz, a szomszédos szlovákokhoz, románokhoz, ukránokhoz, horvátokhoz, szerbekhez, csehekhez hasonlóan magukban hordozzák, a génjeikben viselik ma is vagy az NDK katonásabb, merevebb, vagy a magyarországi puhább, cinikusabb diktatúra kisebb-nagyobb stigmáit.
origo.hu
Megfosztották mandátumától Fekete-Győr Andrást
