Borút hozó esőfelhők borítottak szürke árnyékot az idei, hetvenötödik, jubileumi könyvhét megnyitójára. A fővárosban megszokott Vörösmarty téri agorán az építési munkálatok következtében az idén csupán a gyermek- és ifjúsági könyvek seregszemléje lesz, a fő helyszín a bazilika előtti Szent István térre került. Mától a Várban a magyar könyv ünnepe és a Ráday utcai fesztivál is elkezdődött. Tegnap óta Debrecenben az utóbbi években megújult, impozáns Kossuth tér és környéke, Szegeden a Széchenyi tér és a Kárász korzó várja az irodalombarátokat. Egyre több vidéki település, az idén például Balatonfüred, a Jókai-hagyományokban gazdag üdülőváros is úgy döntött, hogy megrendezi a maga könyvfesztiválját.
Tegnap délután négykor a Szent István téren Szabó Magda Kossuth-díjas író ünnepi megnyitójában Reményik Sándor szavaival fohászkodott nemzetünk megtartóerőinek hordozóiért. A templomért, ahol Isten igéjét hirdetik avatott szolgái és az iskoláért, amelyben a magyar nyelvet és az irodalmat tanulhatják meg gyermekeink. Irodalmunk kiemelkedő képviselőinek látszólag ellentétes sorsmodelljeit Szabó Magda számára szimbolikusan testesíti meg két író sorsa. Csokonai Vitéz Mihályt rövid földi életútján kortársai hagyták korán elsorvadni, „kedv, remények, Lillák nélkül” elpusztulni. Halála után egy ideig csak a tihanyi echó sírt utána, az utókor megbecsülésének elégtételét a kis nemzetek nyelvi korlátainak következtében csak saját hazájában kaphatta meg. A másik halhatatlan sorsmodell Jókai Móré, kit már életében övezett saját nemzete, majd mindmáig Európa teljes megbecsülése. S bár részt vett az 1848-as forradalomban és szabadságharcban, még azt is elérte, hogy az osztrák császár és magyar király, Ferenc József aggódva, személyesen érdeklődött a nagy magyar mesemondó egészsége iránt. Mindkét költői, írói sors, az ideig-óráig tragikus feledésre ítélt és a diadalmasan kiteljesedő, a magyarság dicsőségét hirdeti. Mert itt és most (Szabó Magda franciaországi tapasztalatai is ezt bizonyítják) annak a nemzetnek, amely olyan rangú irodalommal rendelkezik, mint a magyar, van mire büszkének lennie Európa előtt. A Kossuth-díjas, Femina-díjas magyar írónő azzal a reménnyel nyitotta meg a 75. ünnepi könyvhetet, hogy a nemes irodalom az agresszív és gonosz akciófilmekből lassan kiábránduló olvasót lassan, de biztosan visszatéríti a szó művészetéhez.
Titkosszolgálatok népe. A június 7-ig tartó könyvünnep tegnapi debreceni megnyitóján Kósa Lajos arra hívta fel a figyelmet, hogy a televízió elhatalmasodó befolyása és a közbeszéd elsekélyesedése miatt veszélybe került a magyar nyelv gazdagsága. Csoóri Sándor a magyar kultúra saját értékeinek megőrzésére szólította fel az irodalom művelőit. Kazincy Ferenc kizárólag külső mintakövetésre buzdító magatartásával szemben Csokonai eredetiségét, a népköltészetet először felfedező magyar poéta nyelvi és szellemi örökségét állította például a mai alkotóknak. Úgy vélte: az eredetiség és a közéletiség jelenléte az irodalomban a magyar szellem egyik legfontosabb hagyománya, ami nem múlik el egyik napról a másikra. Bírálta az Alföld című debreceni irodalmi lapot, és óvott a folyóiratot szerinte jellemző „intellektualizáló, elvarangyosodott” stílustól. Csokonai mellett Ady, Vörösmarty és Illyés Gyula művészi attitűdjét tekintette követendőnek. Utóbbi író korszakalkotónak bizonyult szociográfiája, a Puszták népe apropójából, felhívta írótársait a „bankok népe” vagy a „titkosszolgálatok népe” címmel jellemezhető társadalmi alakulatok szociográfiájának megírására. (D. M.)
