Keresztény költőnek lenni adomány

A Szent István könyvhéten Czigány György költő, a zeneakadémia zeneesztétika-tanára, a Ki nyer ma – Játék és muzsika tíz percben című népszerű rádióműsor vezetője, a Tárlatok című jezsuita folyóirat szerkesztőbizottsági tagja többek között a József Attila-, az Erkel-díj, a Pulitzer-életműdíj után Erdő Péter bíboros, esztergomi érsektől átvette a Stephanus-díjat, a keresztény alkotók egyik legrangosabb hazai kitüntetését. A könyvhétre jelent meg a költő-esszéíró Tizedek című kötete, erről faggattuk munkahelyén, a Liszt Ferenc Zeneakadémián.

Az új kötet többek között ötszáztíz mondatnyi mutatvány abból a Tíz mondat felcímű sorozatból, amely évek óta rendszeresen lát napvilágot az Új Emberben. Hogyan határozná meg a dolgozatok műfaját?
– A kötet első részében olvasható kis beszélyekre még az esszé szó is csak lazán illik. Inkább szabad asszociációk jegyzékei, versszerű prózai sűrítmények, amelyeket a bennem felmerülő emlékek, életem egy-egy epizódja vagy egy-egy aktualitás egyaránt inspirált, Csehov házától kezdve lételméleti, teológiai kérdésekig. Elmondom például, hogy Farkas Ferenc, aki először tanárunk, majd barátunk volt, hogyan vélekedik a latin szellem megvalósulásáról a zeneművészetben. A kötet eszmei horizontjára fölfért az unokámról szóló elmélkedés vagy katolikus pap barátaimmal folytatott emlékezetes disputák rekonstruálása, Weöres, Illyés, Pilinszky költészetének villanásnyi értékelése. Máskor egyszerűen leírok egy-egy találkozást említett költőtársaimmal, Mészöly Miklós íróval. Mindezt jegyzet-naplóforma könnyedséggel, ugyanakkor formai és stilisztikai tömörítéssel.
– Az esszéversek mellett versek is szerepelnek a kötetben. Önnél hogyan alakult ki a keresztény szellemiségű költészet?
– Szerkesztőimmel, Farkas Olivérrel és Kindelmann Győzővel egyetértésben Tíz madrigál címmel csatoltunk az esszéimhez verseket is, amelyek nem a legsúlyosabbakból valók. Éppen azért, mert két évvel ezelőtt, szintén a Szent István Társulat gondozásában, látott napvilágot a Mézet ont az ég című kötetem, amelyben a végső kérdések körül forgó teológiai, lelki, istenkereső, irgalomról és bűnhődésről szóló versek szerepeltek. A világnézeti horizont kegyelem és adottság dolga. A Stephanus-díj átadásán költőtársam, Kalász Márton írószövetségi elnök megtisztelő laudációjára úgy válaszoltam, hogy keresztény szellemű költőnek lenni nem akarás kérdése. Hiteles vers csak kiérlelt, valódi élményből fakadhat. Egy megrendítő kételyekről szóló munka nem egyszer hitelesebben tárja föl a kereszténység lényegét, mint egy jó szándékú propagandamű. Az igazság kedvéért elmeséltem még, hogy Erdő Péter püspök úr személyében nem az első bíboros hercegprímástól vettem át díjat. 1946-ban a Zászlónk című katolikus képzőművészeti és irodalmi pályázat novella kategóriájának első díját nyertem meg, a Gellért-hegyen megrendezett szabadtéri mise és ünnepség után Mindszenty József hercegprímástól kaptam meg a kitüntetést; ugyanakkor és ugyanott Gerzson Pál részesült a képzőművészeti kategóriadíjban. Életemben először, tizenöt és fél éves koromban is egy bíborostól kaptam irodalmi díjat. És most, a fináléban is, hiszen hetvenhárom évesen az ember joggal gondol az összegzésre. Úgy éreztem, Istentől kaptam ajándékba ezt a visszatérésforma kerekítését eddigi pályafutásomnak.