Banda Ede elment. Ismét olyan művészt veszítettünk, akinek jelentőségét szinte fel sem foghatjuk. Banda Edének a zene volt az élete. Egész személyisége muzsikált. Érzékeny, tudatos és aprólékosan kidolgozott gordonkajátékát nem lehet elfelejteni, megőrzik mindazok, akik hallották. Sokan csodálták a hangversenyteremben a Tátrai-kvartett tagjaként, tanítványai pedig rajongtak érte. Derűs egyénisége oldott hangulatú órákat eredményezett. „Az általam megismert korábbi, hierarchikus tanár-növendék kapcsolatok után számomra nagyon sokat jelentett, hogy Banda Edénél a légkör oldottabb volt. Tanári mentalitásában tiszteletre méltónak érzem, hogy mindenkinek engedte kibontakozni a saját egyéniségét” – írta Perényi Miklós csellóművész két évvel ezelőtt a Muzsikában róla. Banda Edét 88. évében, június 23-án érte a halál. A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészt, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanárát ma délután fél kettőkor kísérik utolsó útjára Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!