Az írónő kérdésünkre elmondta: nem a műfajjal vannak gondjai, hanem arra kezdett gyanakodni, hogy a tárcákat novellák helyett írja, s most már újra szeretne par excellence elbeszéléseket alkotni. Irodalmi folyóiratokban mostanában azért nem publikált, mert nem volt mit. Három-négy évig írni egy regényt azt is jelenti, hogy semmi mással nem foglalkozik az ember. Keveset olvas, a közszereplést minimálisra csökkenti, egy kis túlzással beszélni is elfelejt – tűnődik.
Arra a kérdésünkre, hogy az Angyalhíd miben különbözik korábbi munkáitól, Vathy Zsuzsa azt felelte, hogy élete kivételes időszakának megörökítését köti e munkájához. Azt az eufóriás örömöt szerette volna kifejezni, amely 1990 márciusában, a rendszerváltozás első pillanatában tört rá és hosszú ideig eltartott. Vége lett a rendszernek, ami nyilvánvalóan rossz volt, mégis, némi balszerencsével akár húsz-harminc évvel tovább is eltarthatott volna. Megkönnyítette a dolgát, hogy már nem kellett a cenzúrától tartania, nem kellett félnie attól, valakik kihúzatnak belőle sorokat, oldalakat, átíratják, és a belső cenzúrát sem kellett működtetni. Első novellájának megjelenése előtt, 1968-ban a főszerkesztő azt kérte tőle, írja át úgy a történetet, hogy ne az NDK-ban, hanem Svájcban játszódjék.
A regény egy lányról szól, akinek öt élete van öt különböző történelmi korban. A kerettörténet 1952-t, a Sztálin halála előtti évet idézi. A Nagy Álom és a Rémálom mellett azonban nemcsak a szereplők félelme, bosszúja, eltorzult kötelességérzete, hanem gyarlósága és embersége is megjelenik. Az angyalok pedig úgy kerültek a könyvbe, hogy az istenkeresés Vathy Zsuzsa egész életét végigkísérte. Vannak, akik úgy születnek, hogy hisznek, másoknak sok év kell, amíg elfogadják, belátják, amit Hamvas Béla így fogalmaz: „A hit nem áll szemben a tudással. A hit mágikus aktus… természetfölötti tapasztalat, emberfölötti érzékenység. Hihetetlen, Marx, Lenin, a kommunisták mennyi energiát fordítottak arra, hogy a vallást, Istent kitöröljék az emberek fejéből.”
Az írónő nemcsak arra gondol, hogy figyeltek és jelentették, ki jár templomba, ki meri megkockáztatni az egyházi esküvőt, a keresztelőt, hanem arra: előadások, tananyagok, röpiratok tömege foglalkozott azzal, hogy a materializmus az egyetlen lehetséges világnézet. Száz év sem telt bele, a gyakorlat is bebizonyította, hogy a kommunista utópia minden jóslata téves vagy hamis volt. Nem véletlen, hogy a diákok nemigen kapták kezükbe a teljes Kommunista kiáltványt, inkább csak részeket idéztek nekik belőle, mert egyébként nyilvánvalóbb lett volna az elfogadhatatlansága.
Az írónő elárulta: az angyalok úgy kerülnek a regénybe, hogy az 1952-es kerettörténet kamasz szereplőjének az a kívánsága: ne kelljen beérnie egyetlen élettel, egyetlen sorssal, több is jusson neki. Őrangyala teljesíti a kívánságát, és négy korban, négy szerepben, négy különböző személyiségbe öltözve élhet át ötszáz évet.
origo.hu
Itt a legújabb a hangfelvétel: elképzelhetetlenül sok pénze van a Tisza Pártnak, Magyar Péterék szórják a pénzt
