Oboa-visszairat Lorée Royalon

Léteznek, és még sincsenek – nagy dilemmával indul útnak az, aki pontosan akar felelni arra a kérdésre, komponált-e Bach oboaversenyeket. Aki a hangversenytermekből és a lemezkínálatból indul ki, bizonyosan igenlő választ ad majd, aki azonban a műjegyzékek és a kéziratok felől keresgél, csalódottan látja: Bach nem írt ilyet.

2004. 06. 19. 15:19
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Noha a Bach-kéziratokban nyomát sem leljük a szóban forgó oboaversenyeknek, mégis léteznek, és hitelesek, akár a fülünkre, akár a zenetudományra hagyatkozunk. Köztudomású ugyanis, hogy Bach – aki számos művét vagy annak egy-egy tételét többször is felhasználta – fennmaradt csembalóversenyei nagy részét korábbi szólóhangszeres művei alapján készítette, ezek tehát lényegében átiratok. Néhány esetben ismerjük az eredetit – többnyire hegedűversenyeket –, az oboaversenyeknél viszont csak a zenei szövetre hagyatkozhatnak a kutatók, amikor azt állítják, Bach az oboaszólót alakíthatta át a billentyűs átirathoz. Egy azonban tény: akár oboára készült az eredeti, akár nem, kétségtelenül jól és hihetőre sikerült az át-, pontosabban „visszairat”, valóban a hangszer sajátos adottságait járja körbe.
Bach műveit viszonylag sokat hallani, a Hadady László J. S. Bach: Complete oboe concertos című lemezén szereplő öt oboaverseny (BWV 1053, 1055, 1056, 1059 és 1060) is az ismertebbek közé tartozik. Nagy kihívás ezekben újat mondani, Hadady Lászlónak mégis sikerül. Éneklő, élettel teli, szárnyaló oboahangjával a stíluson belül marad. Személyes és átélt interpretációja sosem megy el romantikus túlzásokba, ugyanakkor beszédes és véleményformáló. Műértelmezésébe, tagolási pontjaiba nem lehet belekötni. Nyugodt szívvel állíthatjuk: ez a lemeze legalább akkora zenei értéket hordoz, mint a korábbi 6 Brandenburgi koncert vagy a Bach Triószonáták című felvételei, amelyeket nemzetközi díjjal ismertek el.
A megszólaló hangszerpark sem jelentéktelen: amíg Hadady az oboák királynőjén, egy gyönyörű hangszínű Lorée Royalon játszik, addig hegedűs partnere, Szalai Antal egy 1733-as Stradivariuson muzsikál. Szalai hegedűhangja tökéletesen illeszkedik Hadady oboájához. Hasonlóan a hegedűhöz, korhű hangon szólal meg Dobozy Borbála a Dows-csembalón, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok pedig igényesen kidolgozott hangszínekkel és dinamikával kísérnek.
(Haday László: É. S. Bach: Compelete oboe concertos. BMC Records, 2003.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.