Pozsony Ferenc lelkében termékeny talajra talált az otthonról kapott indíttatás. A középiskolát 1970–74 között végezte Kovásznán. Tanárai közül Gazda József és neje, Gazdáné Olosz Ella látta el először a csángókkal kapcsolatos szakirodalommal, ők hívták fel a figyelmét, hogy a Moldvában élő magyarok a hatalom szorításában tudatos nyelvi, kulturális asszimilációnak vannak kitéve. Mindez akkor nem bizonyult veszélytelen, csupán szakmai elfoglaltságnak; tanárainál házkutatást végeztek, s Pozsony Ferencet is csakhamar faggatni kezdte a hatóság nagy lelkesedéssel végzett népköltészeti gyűjtései miatt. Az érettségi vizsga után a szüleitől örökölt hajlékban tájházat rendezett be Moldvában vásárolt textíliákból és gorzafalvi fazekakból. 1977-ben sikerrel felvételizett a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára. A kolozsvári magyar tanszéken még elevenen élt az 1950-es években végzett moldvai néprajzi, népköltészeti és nyelvjárási alapkutatások emléke. Pozsony Ferencet tanárai, Antal Árpád, Péntek János, Vámszer Márta és Vöő István ismertették meg a csángókkal kapcsolatos legfontosabb szakirodalommal. A csíksomlyói búcsúk alkalmával személyes kapcsolatot alakított ki az odalátogató csángókkal, s 1978-tól rendszeresen járta a moldvai magyar falvakat. Az 1980-as években megtudta, hogy a Klézsén élő Hodorog Luca súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Pozsony Ferenc több mint tíz éven át látogatta ezt az egyszerű, moldvai földműves asszonyt, aki már akkor, a nyilvános megszégyenítések, zaklatások ellenére is, merészen vállalta magyarságát, tudatosan ápolta az Erdélyben és a Moldvában élő magyar közösségek kapcsolatait. Ebből a kutatásból 1994-ben önálló kötet jelent meg, amely nagyszerűen tükrözi egy moldvai csángó asszony kivételes és szerteágazó folklórtudását. Az egyetem elvégzése után Kézdivásárhelyen tanított egészen 1990-ig, s a közeli Ojtozi-szoroson hetente átjárt a moldvai magyar családokhoz.
Közvetlenül az 1989-es romániai változások után Péntek János professzor megszervezte a néprajz egyetemi oktatását Kolozsvárott, ahová 1990 őszétől Pozsony Ferencet is visszahívta. A tudós tizenhárom éves kutatómunka után teremtette meg Kolozsvárott a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában a legnagyobb csángó archívumot. A terepgyűjtések anyagai mellett itt őrzik a moldvai magyarsággal kapcsolatos hazai és külföldi szakirodalmat, tanulmányokat, köteteket, filmeket és fényképeket eredetiben vagy másolatban. A dokumentációs anyagot digitális technikával rendszerezik, ennek alapján készült el a csángókkal kapcsolatos bibliográfiai adatbázis. Pozsony Ferenc büszke arra, hogy fiatal kutatók, néprajz szakot végzett tanítványai jelentős szerepet játszottak abban is, hogy a moldvai csángó falvak iskoláiban ma hivatalos keretek között oktatják a magyar nyelvet és kultúrát. A Kriza János Néprajzi Társaság keretében az elmúlt tizennégy évben a moldvai csángósággal kapcsolatban számtalan nagy sikerű szakmai kiállítást, konferenciát szervezett, kiadványt szerkesztett. Részt vettek olyan nemzetközi rendezvényeken, amelyek a moldvai csángók érdekvédelmét, a magyar nyelvű iskolai és egyházi élet megteremtését szolgálták. A terepkutatások során fokozatosan megérlelődött az az elhatározása is, hogy a moldvai magyarok tárgyi kultúráját, éppen a felgyorsult kultúraváltás miatt, fokozottabban gyűjti és dokumentálja, s egy állandó népművészeti kiállítást szervez, amely alapját képezheti egy önálló csángó múzeumnak. Mivel a moldvai viszonyok nem kedveztek egy ottani múzeumi intézmény megteremtésének, társaival elhatározták, hogy a Moldvával szomszédos Zabolán lévő tájház udvarán valósítják meg tervüket, mivel eddig is ott tárolták a több évtizedes munkával felhalmozott, megvásárolt, hatalmas csángó tárgyi gyűjteményeket. Választásuk azért is esett erre a falura, mert a zabolaiak folyamatosan kapcsolatban voltak az Ojtoz, a Szeret meg a Tázló mentén élő magyarsággal. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2001-ben jelentős összegekkel támogatta elképzeléseiket. Két év után elkészült egy olyan épület, amelyben 2003. szeptember 14-én megnyitották az akkreditálás előtt álló Csángó Múzeum első állandó kiállítását. A moldvai csángó magyarok hagyományos népművészete című tárlat 286 négyzetméteres felületen mutatja be a moldvai magyar falvak lakáskultúráját, tradicionális kerámiáját, viseleteit, változatos textilanyagát, az emberélet legjelentősebb rítusait és népi vallásosságát.
origo.hu
Kutyával az élet – ezért hagysz ott horribilis összegeket az állatorvosnál
