Dráma készült a nagy vándorról

A nyolcvankét esztendős Bárány Tamást a klasszicizáló, lélektani realista próza spiritus rectoraként tartjuk számon, aki több mint hatvankötetnyi életművében enciklopedikus igénnyel járja körül újkori létünk számos szegletét. A C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó könyvheti kínálatának reprezentatív darabjaként látott napvilágot Az évszázad vándora című könyv, amely az író két jeles drámáját tartalmazza.
Huszadik századi magyar irodalmunk fényes talentumú alkotójának, Márai Sándornak az alakját idézi meg a címadó darab életének sorsválasztó pillanataiban. Egy gazdag teremtő képzelettel megáldott ember sorsa bontakozik ki előttünk. Tragédiája, hogy oeuvre-jének kilombosodásával egy ütemben veszít el mindent, ami magánéletében fontos volt számára. Először kis hazáját, Kassát, aztán vargabetűs hazatérések után a nagy hazát, Magyarországot. A honvágy kínzó érzése elől önvédelemből menekül szeretett Itáliájából, ide-oda indázások után a mexikói San Diegóba. Tragédiáját betetőzi, hogy életének osztályos társa, felesége előbb tér meg Isten országába, mint ő. Így, magányosan, kifosztottan már az az egész életén át várt, fölszabadító remény (1986-ban vagyunk) is késve érkezik az évszázad vándora számára, hogy Magyarországon a közeljövőben talán kézzelfogható valósággá válhat az, ami korábban hihetetlennek tűnt: a kommunizmus közelgő bukása és az orosz katonák távozása a haza földjéről. A világpolgárnak hitt író életének másik feloldhatatlan ellentmondása, hogy lelkében a békebeli, magyar Kassa iránti vágyakozást őrzi. A Felvidék aranykapuját, azt, amit Trianonban elvesztettünk. A dráma a huszadik századba száműzött ember egyik alapkonfliktusát fogalmazza meg eredeti módon. A kényszervándorét, aki világéletében otthonra vágyott. Bárány Tamás a világpolgár sorsára kárhoztatott patrióta keresztútját örökíti meg.
Tipikusan huszadik századi konfliktusokat modellez a kötetben található másik dráma, a Brutus is, amelyben demokrácia–diktatúra, zsarnok és muszájherkulesi, zsarnokölő szembenállása éled meg ókori római díszletek között, de nagyon is újkori társadalmi konfliktusokat megjelenítve. Bárány Tamás Julius Caesarja egykor talán valóban népboldogító volt, de annak hiszi magát még akkor is, amikor sárba tiporja a demokrácia összes vívmányát. A tiszta szándékú Brutus – karrierista álforradalmár tettestársaival ellentétben – megveti az emberölést, gyűlöli a hatalmat, s tisztában van azzal, hogy a demokrácia minden fogyatékossága ellenére az egyetlen elviselhető államforma a földi világban. Viszont a demokrácia védelmében – egy sajátos drámaírói csavar következményeként – végül is egyedül rója reá a világtörténelem legkörmönfontabb zsarnokára a halálbüntetést, mert tisztában van azzal, hogy nincs iszonyatosabb annál, mint ha a diktatúra a demokrácia külső jegyeiben próbálja megtéveszteni a népet. A dráma egy korábban több kiadást is megért regény, A bíró nyomán készült. Írója annak idején a kádári államszocializmus, a demokráciának álcázott diktatúra kódolt vádiratának és az 1956-os forradalom mementójának szánta. (Bárány Tamás: Az évszázad vándora, két dráma, C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2004, 1800 Ft.)