Kereskedelmi zene kontra lélekzene

Volt egyszer Magyarországon egy Syrius. Az 1970–71-es ausztráliai turnéjukról hazahozott albumukat pillanatok alatt elkapkodták. A folytatás elmaradt, a diktatúra közbelépett. Legendás frontemberük, Orszáczky Miklós visszatért sikereik színhelyére, Sydneybe, ahol Jackie Orszáczky néven vált világhírű soulzenésszé, a Jackie Orszáczky és barátai együttes vezetőjévé. A zenész mostanában kétévente hazalátogat.

2004. 07. 09. 16:44
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miként lett a műszaki értelmiségi pályára szánt technikumi diákból rockzenész?
– Szüleim mérnöksorsot álmodtak a fiuknak, akinek nem árt az sem, ha zongorázni és hegedülni tanul. Úgy léptem be a beatkorszakba, hogy 13 éves koromban eltörött a hegedűm egy verekedés közben; a basszusgitár épen maradt. Így ért véget klasszikuszenész-pályafutásom. Cserba Miklós barátom dobos lett. Lakatos Bögöly Béla két osztállyal alattunk járt, Vadász Ferikével kiegészülve alakult meg az underground körökben jó hírűnek számító csepeli Rákfogó csapat. A hatvanas évek vége felé a Syriusból kivált a néhány éve elhunyt Baronits Zsolt altszaxofonos, elvitte a nevet, s fölkérte többek között Pataki László orgonistát, majd engem, hozzunk össze egy igazi soult és jazz-rockot játszó együttest. Kiegészülve Veszelinov András dobossal, Raduly Mihály tenorszaxofonossal és fuvolással megalakult a Baronits, Pataki, Veszelinov, Raduly ötös fogat. Az ORI-engedély akkor létfontosságú volt, mivel fölmentett a munkakényszer alól. 1969-ben a személyi igazolványomba – a korabeli szokásoknak megfelelően – még nem volt beírva, hogy hivatásos zenész vagyok. Igazoltatott egy rendőr. Baszszusgitáros vagyok – feleltem munkahelyemet firtató kérdésére. Erre megfogta a kezemet, végigtapogatta a jobb kezem összes ujjbegyét, s amikor megérezte, hogy bütykös a húroktól, bólintott: rendben van. Szerencsém zeneértő zsaruval hozott össze.
– Hogyan jutottak ki Ausztráliába azokban az időkben?
– A kötelező ORI-túrák mellett elkezdtünk jazzre, soulra fogékony közönség előtt, főként egyetemi, vállalati, gyári klubokban játszani Hendrix-, Ray Charles-nóták mellett egyre több saját számot is. A Csanádi utcai pinceklubban odajött hozzánk egy srác, tört magyarsággal elkezdett dicsérni bennünket, s fölajánlotta: segít nekünk abban, hogy kijussunk. Küldött hivatalos meghívót, repülőjegyeket. Ekkor jöttek az igazi nehézségek, az ORI- és az Interkoncert-engedélyeztetés. Egyedül Baronits ismerte a dörgést közöttünk, hat hónap alatt elintézte. Először Perth-ben szerződtettek minket, mulatságos félreértésként egy kínai vendéglőbe szalonzenét játszani. Közben megismerkedtünk az ottani soul- és progresszív zenészekkel, akik hozzánk hasonlóan nem az anyagi boldogulásért, hanem a zenei önmegvalósításért küzdöttek. Akkor az ifjúság a vietnami háború ellen tiltakozott, a legjobbkor jött nekik a tüntetéseiken egy vasfüggöny mögötti országból jött rockzenekar.
– És miért kellett Sydneybe viszszatérnie?
– 1971-ben visszatértünk, s bár az ausztráliai Syrius-album itthon is fantasztikus sikert aratott, láthatatlan kezek megakadályozták, hogy újabb külföldi koncertengedélyeket kapjunk. A szocialista táboron belüli legliberálisabb, rejtőzködő diktatúra körbefont bennünket. Lemezt itthon nem adhattunk ki. Az egy helyben topogás lelkileg felőrölte a többieket is; Baronits könyveiben leírta iszonyú vívódásainkat, szerintem az ő korai halálát, ha áttételesen is, az akkor szerzett kemény traumák okozták… Pataki Bécsbe, Raduly New Yorkba költözött, én visszatértem Sydneybe…
– Ön pillanatok alatt elismert lett Sydneyben.
– Valójában hosszú, komoly munka eredményeként Sydneyben is rám találtak a főiskolás, egyetemi klubok notórius látogatói, a lélekzene tömegesnek nem mondható hívei. A kereskedelmi, a diszkós, a konzervzene tömeghatásával nem próbálunk versenyezni. Szerintem ma már nem a könnyű és a komolyzene, hanem a kereskedelmi és a nem kereskedelmi vagy lélekzene között van a törésvonal.
– Most hol hallhatjuk?
– Ezúttal három föllépésem lesz Magyarországon. Július 9-én és 10-én Pakson játszik a Jackie Orszáczky és barátai együttes és feleségem, Tina Harrod. A szombati koncertbe bekapcsolódik Tátrai Tibusz is. Július 17-én este a Budavári Palota oroszlános udvarában mutatjuk be feleségemmel és barátaimmal a legújabb lemezem zenei anyagát. A közönség ezúttal érdekes formációt hall, két basszusgitárost, egy dobost és több énekest. Én piccolo basszusgitáron játszom majd. Azért találtam ki ezt a felállást mert énekesként nehéz olyan embereket találni, akik ugyanazt érzik, amit én, és úgy játszanak, ahogy én szeretném.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.