Mert a rozsomák nem sunyi

Nehezen kontrollálható személyiség a rozsomák. Visszahőkölnek tőle a legkeményebb kötésű neurológusok, pszichoterapeuták is, mert a rozsomák agresszivitása nem ismer határt. Pedig, mondják a tudós gondolkodók, a ragadozók zsákmányszerzése nem agresszió, csak puszta létfenntartás. Aki azonban randevúzott már vele, az reszket a szó hallatán: rozsomák, rozsomák. Ő minden útjába kerülő lényt kész megölni, még a medvéket és a pumákat is halálra sebzi. Soha nem hátrál, nem ismeri a félelmet, és ha egyszer ráharap egy témára, azt rendesen megrágja, feldolgozza, képtelenség szabadulni tőle. Legyen bár kőműves, használtautó-nepper vagy képviselő, munkája mindig pontos, nem görcsöl, s véghezviszi merész, véres álmát. A nagyvadak is inkább kitérnek az útjából. Mert nem mulya; haragja hirtelen. Hírhedten agresszív, roppant erő szorult belé, erejét jól mutatja, hogy képes a saját testsúlyánál háromszor nagyobb tetemeket is elvonszolni. Általában a maffiában helyezkedik el, viszont gyakran elégedetlen társadalmi státusával, mert intelligensnek, egyenesnek, következetesnek és voltaképpen erkölcsösnek tartja magát, amivel a maffiózás attribútumai legott öszszeférhetetlenek. Ő sem sejti, hogy agressziójának forrása az éhség, fizikai és társadalmi értelemben is, ő éhezi a jutalmat, a hatalmat, ezért is kaphatta a torkos borz nevet a magyar keresztségben. Rosszul viseli a nélkülözést, ezért gyakran lökdösődik a metrón, szuszog, fújtat, vicsorog, ha sorba kell állnia, nem adja át a helyét az idősebbeknek, de leginkább nagy, fekete autókba ül, sötétített szélvédő mögé rejtve szörnyű karmait, hegyes fogait, úgy száguld az úton, minden békés közlekedő végtelen félelmére.
A magyar politikai életben igen kevés rozsomák képviselteti magát, néhány nagyobb hangú politikusunkról már-már azt hisszük, tán az, de nem. Szanyi úr sem rozsomák, mert a rozsomák nem sunyi, nem ír álnéven trágárságokat, hanem szemedbe néz, szúrósan, vállalja a felelősséget, s aztán legyőz, bátran felemészt. A művészetben gyakrabban előfordul, mert a művészi élet nem tűr mutyizást; szívéhez leginkább a realizmus és a tényfeltáró dokumentáció, a támadó álláspont áll közel: igen, ő az, Michael Moore, a dokumentumfilm-rendező, aki elviszi a pálmát Cannes-ban, mert harcmodora úgy kívánta, hogy fejjel menjen Bushnak. Ő az, igen, pocakja torkos borzságát demonstrálja.
A rozsomák agressziója nem tanult, hanem veleszületett. Az igazi agresszió kritériumaként nem árt leszögezni, hogy csak fajon belüli, szándékos károkozás tekinthető agressziónak. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mit tesz egymással két rozsomák, ha szembefordítja őket a sors. Ezért is lehet, hogy hatalmas területeket jár be, akár 3000 négyzetkilométer vadászterületet is birtokolhat. A rozsomák, kérem, kozmopolita.