Schönberg, Varese egymás mellett

Egymástól látszólag távol álló két művet, két zenei világot kapcsolt össze lemezén Kocsis Zoltán karmester és a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Arnold Schönberg Pelleas und Melisande-ját és Edgard Varese Amériques-jét. A címek alapján talán merész a párosítás, a lemezt meghallgatva azonban e két, eltérő zenei világot képviselő mű között is rengeteg párhuzamot találunk.
Pelleas és Melisande szerelmének tragikusan végződő története, Maurice Maeterlinck meseszerű, sejtelmekkel, baljós előjelekkel teli és sokszor homályos cselekményű drámája szinte egy időben ihlette meg Debussyt és Schönberget. Amíg Debussy légies és finom ecsetvonásokkal dolgozott, s valódi francia operát készített, addig Schönberg rendkívül sűrített, alig több mint félórás művet komponált, igazi német hagyományokon nyugvó programzenét – lényegében egy többórás Wagner-opera tömörített változatát, amelyet meglehetősen nehéz első hallásra befogadni. Amíg Debussynél lágy hajzuhatagok hullanak alá, szerelmes szavakat suttognak, és minden olyan, mintha selymes, áttetsző függönyön keresztül néznénk, addig Schönberg elefánt a porcelánboltban: nála a szerelem hangosan izzó szenvedély, suttogás helyett harsog a zenekar. Schönberg értelmezéséhez kevés a zene meghallgatása, komoly zenetudományi értekezések, Alban Berg híres és részletes elemzése, valamint a dráma alapos ismerete szükséges. Mégis mindenkit bátorítok, emelje le a polcról a könyveket, vagy olvassa el figyelmesen a kísérőfüzetet, és ne hagyja, hogy az első élmény elbátortalanítsa: Kocsis és a Nemzeti Filharmonikusok értelmezése, valamint a motívumokat kiemelő játéka többre érdemes, még ezt a rendkívül tömény művet is felejthetetlenné teszi.
Az Amadindával közösen felvett Amériques, Varese közel félórás műve, amelyet az Újvilágról nevezett el, ugyancsak elementáris, közel 150 zenész fortissimója és pontos, feszes ritmikai játéka harsogja azt az extatikus érzést, amely a Schönberg-mű előadását is jellemzi. Az Amériques-t is nehéz hallgatni, hangcsoportjai, különös effektjei és komplex, bonyolult ritmikája megdolgoztatja a befogadó fülét és agyát – Kocsisék előadásában azonban fergeteges élményt nyújt. Ha más hasonlatosságot nem is hallunk ki a két műből, ez már elég ahhoz, hogy elférjenek egymás mellett a lemezen, sőt ahhoz is, amit a kísérőfüzet elején Kocsis maga fogalmaz meg: „Sok rejtett szállal kapcsolódik egymáshoz a lemezen hallható két kompozíció, annak ellenére, hogy a felszínen látszólag semmi közük egymáshoz.”
(Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar: Schönberg, Varese. Vezényel: Kocsis Zoltán. BMC Records, 2004.)