– Egy sikeres sportdiplomata, egy kiváló baloldali kapcsolatokkal rendelkező újságíró, tévéproducer és egy hosszú évekkel ezelőtt elkövetett gyilkosság ügyében elítélt ember ül velem szemben, aki hamarosan börtönbe megy. Menny és pokol. Mi jár ilyenkor az ember fejében?
– A 2017. évi úszó-világbajnokság után, az elismerések közepette, mondhatni a mennyekben érezhettem magam. Balog Zoltán vezette akkor az Emberi Erőforrások Minisztériumát, magas kitüntetésre terjesztett elő. A Nemzetközi Úszószövetség akkori elnöke minden idők legjobb vizes világbajnokságaként értékelte az eseményt. Nem telt el egy hónap, amikor valaki, mint kiderült, zsarolási szándékkal, felkeresett és átadta nekem a Portik Tamással 2003–2004-ben zajlott beszélgetéseim egyes idézeteit. Innen indult a kálváriám, ami a már másodfokon kihirdetett hétéves börtönbüntetés kiszabásába torkollott. Igaza van, a mennyei érzést pokoliak váltották fel. Annak is a legsötétebb bugyraiból. Nagy tanulság, soha ne bízza el magát az ember. Amikor azt hiszed, hogy eljött a Kánaán, becsöngethetnek. Augusztusban volt a vb, szeptemberben jött egy ember és átadott egy irományt. Ez aztán a véletlenek összjátéka.
– Önt első és másodfokon is bűnösnek találta a bíróság egy történelminek mondható gyilkossági ügyben. A két ítélet közötti különbség csupán annyi, hogy bűnsegédként vagy felbujtóként vett részt Fenyő János megölésében. Ön továbbra is ártatlannak vallja magát. Nem érzi úgy, hogy valahol mégis hibázott?
– Nem érzem. Az ötéves tárgyalássorozatból legalább két év azzal telt el, hogy a nem létező motivációmat keresték. A vádirat szerint vagy tíz különböző okból gyilkoltathattam meg Fenyőt. Az első az volt, hogy 1993-ban az RTV újságon vitatkoztunk. Hónapokba telt az is, amíg tisztázták, miképp zajlott az atlantai olimpia előtt az úszók nevezési idejének meghamisítása, meg hogy mit beszélt Kovács Lajos Kaposvárott a helyi ügyésszel, vagy hogy meddig állt az OTP Rt. a Sport Plusz-OTP sportklub mögött és még sorolhatnám. Ezekből is látszik, hogy a nyomozó hatóságnak valójában nem volt kézzel fogható bizonyítéka, kereste a lehetséges okot, amely alapján megvádolhattak. Sorra derült ki, hogy ezeknek semmi közük nem volt a Fenyő-gyilkossághoz. A lényeg: Tasnádi Péter kivételével a 62 tanúból egy sem állította, hogy én bárkit arra kértem volna, ölje meg Fenyőt. Minden csak spekuláció.
– Milyen volt az élete a Fenyő-gyilkosság után, hiszen gyakorlatilag rögtön ön volt az egyik, akit a médiacézár likvidálása mögött sejtettek?
– Lényegében dolgos, nyugodt. Fenyővel 1996. október 11-ig álltunk szemben. Az MTV akkori elnöke úgy döntött, hogy ő nem dönt. Közölte, hogy 1997. január 1-jétől azzal köt szerződést, akinek a Magyar Kereskedelmi Kamara Választott Bírósága igazat ad. Ez a Nap TV volt. Helyreállt a rend, a vita lezárult, ettől kezdve zavartalanul dolgozhattunk. Az 1998. február 11-én végrehajtott gyilkosság után a rendőrség elsősorban azt vizsgálta, hogy kinek volt csatája Fenyővel. Sok embert kellett számításba venni. 1996-ban nagy nyilvánosság előtt zajlott a köztem és Fenyő közötti tévéharc. 1997-ben legalább ennyire éles volt a Postabank körüli botrány, amelynek felszításában Fenyő lapja, a Népszava jelentős szerepet játszott.
– Kovács Lajos, a Fenyő-ügy volt főnyomozója évekkel ezelőtt közölte: a gyilkosságra csak olyan személy adhatott megbízást, akinek volt pénze, tekintélye és bűnöző ismerőse. Körbeírta önt?
– Engem és Princz Gábort. Azt nem tudom, hogy a Postabank elnök-vezérigazgatójával bármikor is beszélt-e erről. Eleinte mindkettőnk ellen nyomozott, a tárgyaláson is elmondta, aztán csak ellenem. Mindezek ellenére engem soha nem hallgatott ki. Ezt nem értem.
– Amikor néhány éve, még az önt érintő büntetőeljárás elején készítettem interjút önnel a Parlament környékén, hatalmas málhazsákokkal érkezett: évek óta gyűjtötte az iratokat, újságcikkeket. Akkor olyan érzésem volt, mintha készült volna arra a napra, amikor a hatóságok fellépnek önnel szemben. Igazam volt?
– Én úgy emlékszem, hogy ön tisztelt meg az irodámban. Akkor már gyanúsított voltam, és valóban minden anyag a rendelkezésemre állt. Korrekt interjút készített, amelynek alapjául szolgált, hogy valamennyi állításomat dokumentáltam. Helyes volt az érzése, én valóban mindent összegyűjtöttem, hogy a megalapozatlan állításokat megcáfolhassam. Törekvésem hiábavalónak bizonyult.
– Bár évekig hallgatott, a jogerős ítélet kihirdetését követően szinte futószalagon adja az interjúkat, amelyekben rendre áldozati szerepben tünteti fel magát. A történet azonban nem ilyen egyszerű. Mondhatnánk úgy is, ahogy telt az idő, egy régi bűnnek az árnyéka egyre erősebben vetült önre. Mégis, mi lehet az oka ennek?
– Ezt ön állítja. Valóban voltak olyanok, akik a világítást igyekeztek úgy beállítani, hogy ez a hosszú árnyék rám vetüljön. Teljesen érthető, hogy a meggyanúsításom óta, immár hét éve a média figyel rám. Az adósuk vagyok. A Magyar Nemzetnek is. A tárgyalás kezdetétől számos újságírói kérést elutasítottam. Az ítéletig ügyvédi tanácsra bezárkóztam. Zamecsnik Péter megértette velem, hogy az ítészek nem szeretik a médián keresztüli üzeneteket. Nincs kétségem, hogy mindezt a legnagyobb jóindulattal tudatta velem. A sajtóban is többször kijelentette, hogy biztosan felmentenek. Így látta az elsőfokú, és így látta a másodfokú ítélet előtt is. Hát, erre mondják, hogy ahhoz képest… Most már nincs kire nyomást gyakorolnom, rendelkezésére állok, mondhatom a magamét. Igaza van önnek: áldozatnak érzem magam. Ennek ellenére, nem akarok szánalmat kelteni. Sokan szólalnak meg mellettem, de ellenem is. Bennük az a közös, hogy a többség érthetően nem ismeri úgy ezt az ügyet, hogy pró vagy kontra megalapozottan állást foglalhasson. A Friderikusz- és a Riasztás riport után számos ember mondta, hogy most már végre értem, miről van szó.
– Több órás beszélgetések a sötét utcákon az alvilág egyik korábbi vezetőjével Portik Tamással. Rejtélyes, félreérthető megjegyzések, megmagyarázhatatlan nexus. És persze minden szó diktafonnal rögzítve. Egy átlagember szerint itt valami nincs rendben.
– Nem kívánom, hogy valami hasonló mással is megtörténjen, de egy ilyen helyzetet át kell ahhoz élni, hogy az ember azt megérthesse. Ki akartam adni 1994-ben a Kelenhegyi úti ingatlanunkat, egy ingatlanügynök elhozott egy fiatalembert, akinek addig a nevét sem hallottam. Ez volt Portik Tamás. Semmit sem tudtam róla, hiszen 1997-ig nem volt ellene eljárás. Egy évig, 1995 nyaráig bérelte a házat. Legközelebb 1996 májusában láttam. A Népszavában akkor jelent meg öles betűkkel, hogy ellenem áfacsalás miatt eljárást indítottak. Portik közölte velem, hogy neki mindenütt vannak rendőr ismerősei, megpróbál segíteni. Két nap múlva visszajött, hogy tévedett, Kaposvárott nincs ismerőse. Az ujjai összedörzsölésével azonban jelezte, hogy pénzzel mindent el lehet intézni. Sem akkor, de máskor sem kapott tőlem pénzt. Tőle függetlenül szüntették meg ellenem a gyanúsítást. Az Energol-ügy 1997 tavaszán kipattant, Portik ellen elfogató parancsot adtak ki. Eltűnt. Miután a büntette elévült, hat évvel később teljesen váratlanul eljött hozzám. Azt mondta, hogy ő egykor sokat tett értem. Tartozom neki. A tévés munkám miatt biztosan vannak rendőr, ügyész vagy politikus ismerőseim. Őt a hatóság mindig támadja, arra kért, hogy járjak el az érdekében. Ha tartoztam volna neki, akkor biztosan erre kényszerülök. Semmit sem tettem. Senki sem állítja ennek az ellenkezőjét.
– Portik Tamás folyamatosan fenyegette, zsaroló hangnemben beszélt önnel, rendszeresen a Fenyő-gyilkosság volt a téma. Egyértelműen azt lehetett érezni, hogy önnek van félnivalója.
– Portik küzdő típus. Sokféleképpen próbálkozott. Volt, hogy metaforákat mondott, például kidurrant a kocsim kereke, és ő megjavította nekem. Olyan is volt jócskán, hogy megfenyegetett: bemegy a rendőrségre, és azt mondja, hogy én megbíztam. Aztán évekig mosakodhatok, miközben nyilván mindent elveszítek, amit az életemben felépítettem. Ijesztő volt hallani, amikor azt közölte, tudja, hogy merre jár a lányom, aki úgyszintén megbánhatja, ha én nem vagyok partner.
– Térjünk rá a két legfontosabb rögzített beszélgetés-részletre! A bírósági ítéletet kritizálva ön összemosott felvételekkel érvel, de egyszerűen csak arról van szó, hogy ugrálnak a kaposvári és a Fenyő-ügy között:
Portik: Te azt mondtad nekem, mikor én megkérdeztem még akkor is, hogy igaz lassan nem tudom hány éve volt, ’96? Azt hiszem lassan nyolc-kilenc éve.
Gyárfás: Igen.
P.: Én mutattam és kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétb…sszuk? Erre te mondtad, hogy igen. Ne, nem én tettem (?) ilyeneket, most nehogy kitaláld a végén,
Gy.: (közbeszól) Én, én, ezt úgy emlékszem, akkor, hogy…
P.: …és te mondtad nekem, hogy külön, hogy nem érted, hogy miért, de tönkre akarja tenni, el akarja venni tőled a tévét stb.
Gy.: Így van.
Ezek a szavak önmagukért beszélnek. Nem gondolja?
– A legteljesebb mértékben én is így gondolom. Portik azt kérdezi tőlem, hogy „Szétb…sszuk?” Majd a saját kérdésére válaszol: „Erre te mondtad, hogy igen.” Tehát nem én felelek „igen”-nel, hanem ő. Viszont más lenne a helyzet, ha én azt mondanám, hogy „igen, ez így volt”, de a folytatásban, mint a felvételen hallható, én azt kezdem el mondani, hogy erre én másként emlékszem.
– Mégiscsak az a helyzet, hogy arról beszéltek: szét kell b...szni Fenyő Jánost. Őt pedig brutális módon kivégezték.
– Csak ismételni tudom önmagamat. Portik a múltba tekint, nem mi „beszélünk”, hanem itt beszél erről. A 2004. február 7-én készült felvételen felidézi, hogy szerinte nyolc-kilenc éve, 1996-ban mi hangzott el. Portikról állítják, hogy ő minden diskurzusát rögzítette. Az 1996. évit azonban a nyomozók nem találták meg. Bárcsak az is meglenne! Akkor senki sem kételkedhetne abban, hogy én soha nem akartam megöletni Fenyő Jánost.
– Nézzük tovább a felvételeket! Pár hónappal később pedig ez hangzott el:
Gyárfás.: Én úgy emlékszem, hogy k…rva nagy sz…rban voltam a kaposvári ügyben.
Portik: Így van.
Gy.: Kérdeztem, hogy van-e neked Kaposváron, tudsz-e segíteni és a kocsidban ültünk, és ott mentünk a házhoz…
P.: Igen.
Gy.: …és te azt mondtad, hogy megnézed. És azt mondtad, hogy most Kaposváron nincs.
P.: Így igaz.
Gy.: Majd eljöttél legközelebb és azt mondtad, hogy ööö, ha ezt úgy oldjuk meg, hogy. És így csináltál, az ööö, az is megoldás? Erre én széttártam a, én nem tiltakoztam, de nem erősítettem és nem cáfoltam, és erre te azt mondtad, hogy te k…rva okos vagy.
P.: Én okos vagyok?
Gy.: Te mondtad nekem.
P.: Igen, mert én nagyon okosnak tartom...
Gy.: Ez volt akkor a válaszod, ez volt akkor a válaszod! Ez történt, tehát nem volt effektív megbízás, felkérés.
– Két egymástól független beszélgetés zajlott. A már idézett első felvételrészlet után a második, két és fél hónappal később, 2004. április 20-án készült. Az elsőben, a korábban idézett, február 7-i párbeszédben Fenyő Jánosról van szó, a másodikban a kaposvári történésekről. Tehát nemcsak az idő, hanem a téma is más. A két részletet nem én mostam össze. A bíró kreált a kettőből egy harmadikat. Az ítélet 184. oldalán erről az áll: „Az egyik találkozás során Portik Tamás vádlott azon a sértett megölését jelentő kérdését, hogy a sértettet „szétb…sszuk-e” és egy ismeretlen, de ugyancsak a sértett megölését jelentő kézmozdulatát Gyárfás Tamás vádlott megértette és a sértett megölésébe akként egyezett bele, hogy széttárta a kezét és rábólintott.” Ebben az ügyben fölöttem ítélkeznek, én nem ítélkezhetek, de nem értem, hogy miért nem lehet semmit se tenni két párbeszéd figyelmetlen egybemosásából következő, rettenetes tévedéssel.
– Portik Tamás magát és önt is védve a tárgyaláson azt állította: a rendőrség, valamint bűntársa, Drobilich Gábor, aki már nem él, arra kérte őt, hogy állítson önnek csapdát, rögzítse a beszélgetéseiket.
– Portik Tamás a tárgyaláson többször elmondta, neki feladatul adták, hogy csőbe húzzon. Valahogy mondassa ki velem, én arra kértem, hogy ölesse meg Fenyőt. Hat felvétel áll rendelkezésre, összesen 512 percben. Nem tudtam, hogy titkon rögzíti a beszélgetésünket. Újra és újra próbálta kimondatni velem, hogy én őt megbíztam azzal, ölesse meg Fenyő Jánost, de én egyetlen egyszer sem mondom azt erre, hogy ez így történt. Ezt a tényt még az ítélet is megerősíti. Az ítélet előfeltevése, hogy Fenyő Jánost Portik annak reményében likvidáltatta, hogy én majd hálából mindenféle módon támogatom őt. Minden bizonyítási erőfeszítés annak a feltevésnek az igazolására irányult, hogy én valahogy ezt a hitet kelthettem Portikban. Ez az, ami a párbeszédekben nincs benne, a bíróság azonban úgy ítélkezett, hogy benne van.
– Később aztán, már a másodfokú ítélet után Portik írásban váratlanul úgy nyilatkozott, hogy Princz Gábor is arra ösztönözte, hogy önre terelje a gyanút. Minek tulajdonítja ezt a fordulatot?
– Ugye, tudja a választ? Ezt tőle kell megkérdeznie. Én azt tudom: egy tanú közjegyző előtt közölte, hogy Princz Gábor harmincmillió forintért mire kérte Portikot. A közjegyzői nyilatkozatban leírták, hogy erről még kik tudnak. Ügyvédem, Zamecsnik Péter a közjegyzői nyilatkozatot benyújtotta a másodfokú bíróságnak. Portik ennek ismeretében tett írásban nyilatkozatot. Azt sem én mondtam, hanem Portik vallotta, hogy Princz Gábor őt nagyban támogatta, sok pénzt, kedvezményes hitelt is adott neki.
– Portik Tamás vélhetően élete végéig a rácsok mögött marad. Számára gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy mit mond. Így is fel lehet fogni. Nem gondolja?
– Az ítéletben egyetlen konkrét bizonyíték nincs ellenem. Feltételezésekre épül. Én nem akarom kitalálni, hogy Portikot mi vezérelte. Ami tény, az általa leírtak megerősítik a közjegyzői nyilatkozatban foglaltakat.
– A bíróság hitelt adott Sz. József állításának, amely szerint ő 1997 végén önt az otthonában felkereste, és átadta Portik Tamás üzenetét: „A dolgok hamarosan realizálódni fognak.” Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy Fenyő Jánost rövidesen megölik. Ugyanez a személy azt állította, hogy 2017-ben azért őrá bízták, hogy adja át önnek a Portik–Gyárfás-beszélgetés idézeteit, mert tudták, hogy önt ő már korábbról ismerte. Miért állított volna megalapozatlanul ilyet Sz. József?
– Vélelmezem, azért, mert nem akarta, hogy lecsukják. Sz. József gyilkossági pere a miénkkel szinte egyidejűleg zajlott. Bűntársát 12 év fegyházra ítélték, ő csak felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Vádalkut kötött. Azt vallotta, hogy 2017-ben ő adta át nekem a Portik–Gyárfás-beszélgetés kivonatát. A küldemény szerzői, az amúgy büntetlenül maradt zsarolók a tárgyaláson elmondták, ők nem tudtak arról, hogy Sz. József korábban, valamikor is járt volna nálam. A tárgyaláson nyilvánvalóvá vált, Sz. József azt sem tudta, hogy mit adott át nekem. Hazudott. Soha nem találkoztam vele. A feleségem és én a Nemzeti Nyomozó Irodában (NNI) az elénk tett fotókról felismertük a látogatónkat, K. Imrichet. Egy időben, más-más szobában tették elénk a gazdag fényképgyűjteményüket.
– Sz. József átment a hazugságvizsgálaton. Ön miért nem vállalta a poligráfot?
– Az NNI-ben ezt 2018-ban ajánlottak fel. Közölték, hogy nem kötelező. Persze, hogy nem az, hiszen a szakértők tudják, hogy a poligráf minden ötödik esetben téves eredményt hoz. Akkori ügyvédem, Bánáti János többször kérte, írásban is közölte velem, hogy amíg nincs iratismertetés, még csak vallomást se tegyek, mert felkészületlen vagyok. Kiszámíthatatlan, hogy a meggyanúsításom utáni idegállapotban mire hogyan reagálok. Hogy miképp mehetett át a vádalkut kötött Sz. József a hazugságvizsgálaton, azt nem tudom. Egy biztos, én vele soha nem találkoztam, nekem ő 1997-ben nem adott át semmiféle üzenetet, és 2017-ben sem járt nálam.
– A vádirat szerint ön Fenyő likvidálásával megbízta Tasnádi Pétert. Mégpedig éppen abban az időszakban, amikor Portik Tamást az Energol olajos ügyletei miatt már körözte a rendőrség.
– Tasnádi Péter azt vallotta, annak ellenére, hogy én 1996 októberében visszakaptam a Napkelte szerkesztését, 1997-ben felkértem, fizettem neki, hogy lépjen fel Fenyő János ellen. Erről tájékoztatta a volt feleségét és a munkatársait. Más és más okból, de valamennyivel szembe került. Ezek a személyek elmondták, hogy mit hallottak tőle. Hangsúlyozom: kizárólag tőle. A teljességhez hozzátartozik, addig, 14 évig nem mondott rólam egy rossz szót sem, amíg kényszerhelyzetbe nem került. Ha a rendőrség hitelt ad azoknak, akik ellene vallottak, akkor ő máig börtönben lenne. Úgy értékelte, hogy mivel nem öletett meg senkit, az ő felkérése elévült, azaz szerinte tulajdonképpen segített nekem ezzel a történettel. A szembesítésünkön el is magyarázta, hogy ha őt felkértem, akkor nem kérhettem fel mást.
– Ön többször elmondta, hogy a Fenyő Jánossal zajló, a Napkelte című műsor körüli vitában 1996. október 11-én a választott bíróság az ön javára döntött. Tudjuk, a tárgyaláson deklarálta, hogy ezt követően Fenyő lapjában, a Népszavában megszűntek az önnel szembeni támadások. Az ön által sokat emlegetett béke azonban sokak szerint nem jött el.
– Mi Fenyővel 1997 februárjában többek szeme láttára kezet fogtunk. Az egymás elleni pereinket megszüntettük, írásban megállapodást kötöttünk. Hogy Fenyő ezek után is haragudott rám, azt én nem cáfolhatom, arról én nem tudtam, annak jelét nem érzékeltem. Székely Ferenc, a Nap TV egykori főszerkesztője a rendőrségi kihallgatásán, de a tárgyaláson is elmondta: azt el tudta volna képzelni, hogy a Gyárfással szemben alul maradt Fenyő bosszúból fellépjen ellenem, de fordítva irracionális ez a feltételezés. 16 hónappal Fenyő halála előtt én mindenestől visszakaptam a Nap TV-t. Továbbléptem.
– Talán rájött, hogy Fenyőtől soha nem szabadulhat meg?
– Látja, ön is megpróbálja kitalálni, hogy én mit gondolhattam. Természetesen értem, lehet azt feltételezni, hogy bennem engesztelhetetlen gyűlölet és félelem élt Fenyő Jánossal szemben. Hogy tudnám bebizonyítani, hogy ez nem igaz, hiszen a szavam nyilván nem elég? Egyetlen hihető módja van ennek: minden tárgyi bizonyítékot benyújtottunk a bíróságnak, hogy a vitás ügyeink jogilag lezárultak, és nekem már nem állt érdekemben, hogy felbujtója legyek egy olyan bérgyilkosságnak, aminek a két-három legvalószínűbb gyanúsítottja közül az egyik én leszek. A bíróság azonban ezekről a bizonyítékokról szót sem ejtett az ítéletben, indoklás nélkül eltemette ezeket. Én Fenyő Jánossal 1996. október 11. után nem foglalkoztam. Nem adott rá okot. Többet nem támadott.
– A másodfokú bíróságnak a védelem új bizonyítékokat terjesztett elő. Ezeket nem fogadták be, nem tárgyalták, elutasították. Milyen indokkal?
– Az egyik korábbi válaszomban már említettem azt a közjegyzői nyilatkozatot, amely szerint Princz harmincmilliót fizetett Portiknak, a bíró nem tartotta tárgyalásra érdemesnek. Az igazsághoz tartozik, hogy akkor még nem állt rendelkezésre Portik Tamásnak az ezt megerősítő, április 17-én keltezett nyilatkozata. A védelem másik beadványa két fotó volt. Sz. Józsefé és K. Imriché. A képek alátámasztották, hogy ki adta át nekem 2017 szeptemberében a Portik Tamás által titkon felvett beszélgetések kivonatát. Az elutasítást a másodfokú bíróság itt sem indokolta.
– Mit tesz?
– Jogorvoslati kérelmet lehet benyújtani.
– Miként látja az esélyeit?
– Amíg élsz, remélsz. Változatlanul hiszek az igazságszolgáltatásban, de az esetemben rossz az ítélet. Hittem a törvényben: minden kétséget kizáró bizonyíték nélkül senkit sem lehet elítélni.
– 77. életévébe lépett, 82 esztendős lesz, amikor legkorábban szabadulhat. Hogyan készül a börtönévekre?
– 2018-tól 2025-ig, az őrizetbe vételemtől a másodfokú ítéletig eltelt első hét év is megviselt, és csak most jön a neheze. Erre nem lehet felkészülni. A börtön. Az újabb hét év. Ha jól viselkedem, és a büntetés negyedét eltörlik, az akkor is öt év három hónap. Semmiért.
– Mivel tölti majd az idejét? Esetleg könyvet ír? Papírra vet egy személyes történetet?
– Egy ideig talán számolom a napokat. Nem tudom. Nem gondoltam, hogy így fogom befejezni. Még most is muszáj hinnem abban, hogy senkit sem lehet ártatlanul elítélni. Ez nem egy játékfilm, nem egy regény. Ez az életem. Ennyi volt. Legyen is ez a végszó.
Három évtized – A tények és a lényeg
- 1993: Kezdetét veszi a Gyárfás–Fenyő-háború, aminek a későbbi legfőbb konfliktusa a Magyar Televízión futó politikai tőkét jelentő Napkelte című műsor, amit Fenyő János, a Népszavát is tulajdonló médiacézár mindenképp meg akart szerezni Gyárfás Tamás médiavállalkozótól.
- 1994–1995: Az azóta már több alvilági leszámolás, például az Aranykéz utcai robbantás miatt elítélt alvilági bűnöző, de akkor még büntetlen Portik Tamás kibérli Gyárfás egyik ingatlanát, amit erőddé alakít át.
- 1994. november 30-án megalakul a hírhedt olajos cég, az Energol. Portik, mint a „marketingigazgatója” a cégnek, társaival együtt hatalmas vagyonra tesz szert az olajszőkítési ügyletekből.
- 1996: Fenyő a tulajdonában álló Vico Rt. révén megszerzi a szerkesztési jogokat a Napkeltében.
- 1996: Egy évvel a bérleti viszony megszűnése után, 1996 májusában Portik felkeresi Gyárfást, és segítséget ajánl neki. A Népszavából tudomást szerzett arról, hogy ellene Kaposvárott áfacsalás miatt eljárást indult. Az eljárást Portik közbenjárása nélkül két héten belül megszüntették.
- 1996. október 11.: A választott bíróság úgy dönt, hogy Gyárfás visszakapja a Napkelte szerkesztési jogát. Fenyő azonban, a környezete szerint, a veresége miatt tönkre akarta tenni Gyárfást.
- 1996 vége: A Gyárfás ellen zajló, korábban megszüntetett kaposvári áfacsalási ügy új lendületet kap, amiben egyesek szerint Fenyő keze is benne lehetett. Ezzel szemben Gyárfás állítja, hogy megbékélt Fenyővel, ő győztesként csak a munkájával törődött. A bíróság szerint Portik ebben az időszakban ajánlja fel Gyárfásnak, hogy megöleti Fenyőt, amire Gyárfás Tamás rábólintott.
- 1997 februárjában Fenyő és Gyárfás nyilvánosan kezet fog, a továbbiakban az egymással szembeni pereket megszüntetik, majd szerződésben rögzítik, hogy a közöttük a korábban zajló valamennyi vitás kérdést lezárják.
- 1997 márciusa: Az Energol tisztségviselői ellen büntetőeljárás indul, többeket letartóztatnak, Portikot azonban nem tudják. Ő felszívódik. 1997 októberében elfogató parancsot adnak ki ellene.
- 1997 szeptembere: Tasnádi Péter szerint őt Gyárfás megbízta azzal, hogy ölesse meg Fenyő Jánost. Szerinte Gyárfás ezért előlegént hatmillió forint átad ott át neki, de ő ennek ellenére nem teljesítette a megbízást. Tasnádi történetét a rendőrségen és a bíróságon több tanú megerősítette, de valamennyien elmondták, hogy ezt kizárólag Tasnádi Pétertől hallották, aki ezzel is emelni kívánta a saját fontosságát. A megbízásról operatív tisztek már a Fenyő-gyilkoság előtt értesülnek, de azt ők sem vették komolyan, arról jelentést is csak Fenyő halála után írtak.
- 1997 decembere: Sz. József a bíróság szerint Portik üzenetével felkereste Gyárfás Tamást: „ a dolog hamarosan realizálódni fog”, ami annyit jelentett, hogy végezni fognak Fenyővel. Gyárfás állítja, ebből egy szó sem igaz. Szerinte Sz. József vádalkut kötött, mindezt azért mondta, hogy a Gyüre-gyilkosságban betöltött szerepért súlyosan ne ítéljék el. (Bűntársa 12 év fegyházbüntetést, ő viszont felfüggesztett börtönbüntetést kapott.) Sz. József ugyanakkor átment a hazugságvizsgálaton.
- 1998. február 11.: A nyílt utcán agyonlövik Fenyő Jánost. (Ekkor még nem lehet tudni, hogy ki a gyilkos.) Másnap Tasnádi Péter Amerikából bejelentkezik a vérdíj második feléért. Kósa Somogyi Györgyöt, a Nap TV főszerkesztőjét éri el. Azt állítja, hogy ő intézte a merényletet. Tasnádi szerint Gyárfás Kósa Somogyival, a Napkelte főszerkesztőjével küldte el az üzlettársának, Láposi Lőrinc volt dandártábornak a pénzt. Kósa Somogyi ezt az állítást a rendőrségen és a bíróságon is megcáfolta.
- 1998 augusztusa: A gyilkosság után elindult nyomozást Kovács Lajos ezredes és csapata, a döglött ügyek osztálya veszi át, sokáig nem találják sem a tettest, sem a felbujtót.
- 2003-ban Portik hat év bujkálás után jelentkezik Gyárfásnál és különböző kérésekkel áll elő. Azt bizonygatja, hogy Gyárfás tartozik neki, mert ő megoldotta számára a Fenyő-ügyet. A beszélgetéseikről Portik titkon hangfelvételt készít. A hanganyagokon Portik többször egyértelműen elismeri, máskor viszont határozottan cáfolja, hogy ő ölette meg Fenyőt. A hanganyagok 14 évvel később kerültek elő.
- 2004 decembere: Portik egykori üzlettársa titkosított vallomásában elmondja, hogy Portik Tamás Gyárfás érdekében, szívességből végeztette ki Roháccsal a médiacézárt. Gyárfást emiatt ki sem hallgatták.
- 2005: Házkutatást tartanak a rendőrök a Nap TV-ben, miután Tasnádi egyik embere azt vallotta, hogy Gyárfás tízmillió forintot fizetett egy évvel korábban volt főnökének, amit Gyárfás nem is tagadott. A rendőrségen is elmondta, miután Tasnádi kiszabadult a börtönből, közölte vele, hogy volt felesége kiforgatta a vagyonából. Segítséget kért és kapott tőle, mert korábban őt hatalmas reklámbevételekhez juttatta.
- 2005 tavasza: A rendőrség lefoglalt egy dokumentumfilmet, amiben Perczel Tamás, Fenyő egykori pszichológusa és bizalmasa megnevezte Fenyő nagy ellenfeleit, köztük Princz Gábor volt Postabank-vezért és Gyárfás Tamást. Perczel szerint Fenyő megszerezte a Postabank meghamisított mérlegét, de adatokat gyűjtött Gyárfás gazdasági ügyeiről is.
- 2011: Jozef Rohác szlovák bérgyilkost Magyarországra szállítják, mert kiderült, hogy a DNS-e megegyezik a gyilkosság helyszínén rögzített anyagmaradványokkal, amit a gyilkos sapkájából nyertek ki.
- 2013: Tasnádi Péter 14 évvel a Fenyő-gyilkosság után arra kényszerült, hogy Gyárfás ellen beszéljen. Miután összeveszett azokkal, akiknek korábban azt mesélte, Gyárfás hozzá fordult segítségért, a rendőrségen elmondták, amit tőle hallottak. Ekkor Tasnádi váltott, közölte, hogy ő nem ölt meg senkit, valójában ő Gyárfást becsapta, csak „le akarta húzni”. Kihangsúlyozta, ő nem akar rosszat Gyárfásnak, mindezt csak azért mondja el, mert a meg nem valósult felkérés azóta elévült.
- 2017 májusa: Jozef Rohácot jogerősen elítélik a Fenyő ügyben.
- 2017 szeptembere: Gyárfás Tamást megpróbálják megzsarolni egy olyan hangfelvétel-leirat részletével, amit Portik rögzített 2003–2004-ben a Gyárfással folytatott beszélgetéséből. Gyárfás arra kéri az iromány átadóját, hogy azt vigye a rendőrségre. Két hónapos tétovázás után Gyárfás adja át az anyagot a Nemzeti Nyomozó Irodának.
- 2018. március 22.: Portikot meggyanúsítják Fenyő megöletésével.
- 2018. április 17.: Gyárfásból, az addigi tanúból gyanúsított lesz.
- 2018 vége: A rendőrség a Farkasréti temetőben megtalálja az eredeti, 2003-ban és 2004-ben Portik által készített, összesen hat hangfelvételt.
- 2019 nyara: Gyárfás és Portik ellen vádat emelnek.
- 2024. február 9: A bíróság Gyárfást bűnsegédként elkövetett emberölés miatt hét évre ítéli, míg Portik életfogytiglanit kap. Az elsőfokú bíróság szerint Portik ötlete volt Fenyő megöletése, Gyárfás pedig pszichikai bűnsegéd. A bíróság a lefoglalt hanganyagokat szakértői segítséggel elemezte. A védelem nyelvszakértői értékelésének a tárgyaláson nem adott teret.
- 2025. április 10.: Jogerősen helybenhagyják a korábbi ítéletet annyi változtatással, hogy Gyárfás felbujtó.
