Tévé reklámok nélkül

Németország újraegyesülésekor, 1990 végén született meg az Arte, az első európai kulturális televízió. A német és francia kezdeményezésre létrejött csatorna azon elgondolás alapján alakult meg, hogy a német és francia közönséget közel hozzák egymáshoz a kulturális kapcsolatok erősítése céljából. Az évek múltával egyre több országot igyekszik kulturálisan egyesíteni a csatorna.

Az Arte egyik fontos feladatának tekinti az európai népek közötti kulturális, mentalitásbeli különbségek áthidalását. „François Mitterrand korábbi francia elnök és Helmut Kohl, az akkori német kancellár ötlete volt a közös televízió létrehozása. Mindketten egyetértettek abban, hogy az európai együttműködést nem szabad a gazdasági és politikai életre korlátozni. Hiszen amíg Európa országai nem ismerik egymás kultúráját, nem fonódnak, nem fognak ezen a téren is össze, addig más területeken is nehezebb lesz az együttműködés” – mondja Hans-Walter Schlie, az Arte fejlesztési és koordinációs igazgatója. A műsor negyven-negyven százalékát a két ország készíti, a fennmaradó húsz százalékot pedig a strasbourgi központ gyártja.
„Ami a kezdeteket illeti, nem volt problémamentes az együttműködés – emlékszik vissza Hans-Walter Schlie. – Akkor a mai hétszázas létszámhoz képest alig százan dolgoztak az Arte-nál. Már az elején kijött a hagyományos német–francia mentalitásbeli különbség. Mindenki gyanakvó volt, mindenki a saját képére szerette volna formálni a csatornát. De lassan létrejött egy kompromisszumos, kulturális egyveleg, ami a csatorna lényege. Az egyik legnagyobb tanulsága a többéves munkának, hogy a sok különbözőség ellenére az emberek egy közös cél érdekében képesek áldozatokat hozni, közös pontot találni, s az ilyen munkából, alkotásból születhetnek a maradandó dolgok.” Az Arte adása egyre több európai országban fogható, s mind több ország televíziós szakembere vesz részt a műsorok készítésében. „Célunk, hogy egy soknemzetiségű műsorfolyamot, illetve műsorválasztékot hozzunk létre. Nincsenek sémák, azt szeretnénk, hogy mindenki hozza magával azt a kulturális hátteret, amelyben született, s ezt ossza meg másokkal. Sokszor nem könnyű a nézőnek, hogy ilyen sok műfajú és -nemzetiségű filmet, riportot lát, de ez a kíváncsiak csatornája, azoké, aki érdeklődnek más nemzetek kultúrája, történelme vagy akár mindennapjai iránt” – jelentette ki. A televízió nézői általában minden országban hasonló korosztályból kerülnek ki, elsősorban a 45 és 50 közötti korosztály nézi a műsorokat. Ők már „lenyugodtak”, kevésbé élnek dinamikus életet, s több idejük van mások világába is bekukkantani. A nézők általában több nyelven beszélnek, legtöbbjük magasabb végzettségű. Az Arte évi 350 millió euróból, a német és francia polgárok televíziós adójából gazdálkodik – az adózók fejenként kevesebb mint 0,4 eurót fizetnek a havonta, hogy az Arte létezhessen. E pénz kétharmadát filmfinanszírozásra, koprodukciókra, fiatal alkotók felfedezésére költik. A csatornán – ami nagy ritkaság – nem vetítenek reklámokat.
Felmerül a kérdés, hogy a műsorkészítők célja az európai kultúra egységbe foglalása-e. „Önmagában olyan, hogy európai kultúra, nincs, az európai kultúra a regionális és a nemzeti kultúrákon keresztül létezik” – véli Hans-Walter Schlie. „Nem egy nagy olvasztótégely szeretnénk lenni, összemosni az európai országok kultúráját, vagy közös nevezőre hozni, hiszen ekkor az egyéni, nemzeti karakter veszne el. Az egyéni jelleg látszik a műsorokban, filmekben, szomorú lenne, ha egy Almodóvar-filmet össze lehetne keverni egy Lars von Trier-művel.” Több mint négyszáz koprodukcióval és négyezer dokumentumfilmmel a csatorna az európai filmipar egyik fontos támogatója is. Többek közt Mathieu Kassovitz, Lars von Trier vagy Tom Tykwer a televízión keresztül vált ismertté. Olyan európai sikerfilmeket is támogattak, mint például A lé meg a Lola (Tom Tykwer) vagy a hazánkban is bemutatott Intimitás (Patrice Chéreau). „Sokszor egy-egy ország filmjét visszautasítják a rendezők országainak alapítványai, pénzelosztói – több ilyen magyar példa is van –, s a rendezők az Artéhoz fordulnak. Amikor már fesztiválokon is szerepelnek, a nemzeti alapítványok is szívesebben támogatnak egy-egy filmet. Lars von Trier első három-négy filmjét az Arte támogatta, mutatta be.” A támogatással a film első néhány vetítési joga a televízióhoz kerül, s ott lehet a filmek premierje is. Ez nem azt jelenti, hogy vetélytársai lennének a nemzeti televízióknak, hiszen azok az adott ország nyelvén, földi sugárzásban mutatják be, míg az Arte német, illetve francia nyelven, kábelen vagy műholdon sugároz. „Nem versenyezni szeretnénk, hanem saját archívumunkat bővíteni, valamint a közszolgálati feladatunkat ellátni” – mondja Schlie. A televízió több magyar rendezővel is dolgozott együtt, többek közt Szabó Istvánnal, Tarr Bélával, Mundruczó Kornéllal, Pálfi Györggyel, Fekete Ibolyával, Forgács Péterrel.

---