A transzszilvanizmus folytathatósága

Mostanság leginkább a tizenhárom vértanú emlékműve körül zajló hercehurca kapcsán hallatott magáról Arad. Pedig a partiumi város más miatt is érdemes volna arra, hogy szó essék róla a napilapok kultúrarovatában, ugyanis itt készül – ahogy a periodika fejlécén olvasható – „a világ legnagyobb példányszámban megjelenő magyar irodalmi lapja”, az Irodalmi Jelen.
A Böszörményi Zoltán író által főszerkesztett havilap eleinte a Nyugati Jelen című napilap mellékleteként látott napvilágot, azonban nemrégiben – példányszámát megtartva – önállósult. A folyóirat azonban – amely egyébként a nagyobb budapesti újságárusoknál is kapható – nem csupán mennyiségi, de minőségi szempontok szerint is érdemes az irodalomkedvelő közönség figyelmére.
Böszörményi szerkesztőgárdáját ugyanis a legtehetségesebb ifjú erdélyi tollforgatók bevonásával állította össze, így az Irodalmi Jelent forgatva literatúránk legfiatalabb tehetségeivel is megismerkedhet az olvasó. A lap augusztusi száma sincs híján ezen erénynek: a címlapon Szőcs Géza Marcus Flaminius Rufus Kolozsvárott című költeménye mellett Gergely Tamás Orbán János Dénessel készített „cenzúrázott interjúja” szerepel. A szerző elsősorban nemrégiben megjelent, Teakönyv című kötete alapján faggatja a minden idők legifjabb József Attila-díjas írójaként számon tartott alkotót, és kínos kérdéseket sem röstell feltenni. Például azt, hogy a kezdeti figyelemfelkeltő botránykodás után még érdemes-e Orbán János Dénesnek „behúzódnia a genitáliák világába”, de szó esik arról is, milyen szellemi hanyatláson ment keresztül az utóbbi évtizedek során az alkotó szülővárosa, a hajdan háromnemzetiségű Brassó.
Az augusztusi lapszám gazdag verskínálata a nagyközönség előtt csak mostanság bemutatkozó Schiau Andrea és Márkus András, valamint a fiatal kora mellett is elismert Farkas Welmann Endre költeményeitől a hatvan-egynéhány éves Eszteró István művein át egészen Petrarca-szonettekig terjed, míg a tanulmányok között Csép Sándornak a transzszilvanizmus létjogosultsága és folytathatósága mellett síkraszálló, vitaindítónak szánt írását ajánlhatjuk a közönség figyelmébe. A szerkesztők mindemellett a társművészetekre is figyelnek: az augusztusi lapszámban egész oldalas cikk olvasható a határon túli magyar színházak kisvárdai találkozójáról éppúgy, mint Jecza Bíró Klára textilalkotásairól.