A világtörténelem első ismert könyvtárát Asszíria királya, Aszurbanipál ninivei tékáját a médek és a babiloniak Kr. e. 612-ben lerombolták, de egy XIX. századi ásatás nyomán előkerült az a tizenkét agyagtábla, amely a Gilgames eposzt, a sokrétű, ragyogó irodalmi alkotást rögzíti. Az eposz legújabb, teljességre törekvő fordításával Zászlós Levente költő, művelődéstörténész szinte a napokban készült el.
Ennyi év távlatából elmondhatom, hogy nincsenek véletlenek – véli Zászlós Levente. Szerinte életünk meghatározott rend szerint halad előre. Hite szerint a Gilgames eposszal sem véletlenül találkozott. 1959-ben került a kezébe Várkonyi Nándor Sziriat oszlopai című, 1943-as, még cenzúrázatlan, teljes kötete, amelyben a nagy tradicionalista eszmetörténész és filozófus elemzi a Gilgames eposzt. Már akkor eldöntötte, hogy ezt a művet lefordítja egykor. S eszébe ötlött, hogy az élet és a halál titkát fürkésző Gilgamesről már kicsi korában is hallott. A gyanús Zászlós családnév és az ötvenes években osztályidegenné tevő Táncsics Mihály-rokonság következtében vízügyi és műszaki pályára kényszerülve mérnöki diplomát szerzett, és egy egyáltalán nem irodalmi munkahelyen adta neki kölcsön kollégája Várkonyi kötetét. Lehet, ha bölcsész lett volna, elkerüli a Sziriat oszlopai és a Gilgames eposz. Zászlós Levente Adler individuálpszichológiájával vallja, hogy minden emberben a célja már a születése pillanatában benne van. Automatikusan, ösztönösen indul a célvonal felé, onnan néha eltérülhet, de akaratlanul igyekszik oda visszajutni. A Gilgames néha eltűnt, máskor újra és újra felbukkant az életében. Már 1960-ban megkapta a nyers szöveget, de akkortájt jelent meg Rákos Sándor műfordítása. Zászlós Levente úgy gondolja, hogy Rákos Sándor munkája is teljes, de – ahogy nyilatkozataiban be is vallotta – a hiányzó részeket a költői fantázia erejével pótolta. Rákos Sándor szoros kapcsolatban állt Komoróczy Géza asszirológus professzorral, akitől megkapta a táblák legkülönbözőbb, óbabiloni, hurri szövegváltozatait és töredékeit, amelyeken a cselekmény olykor egymást átfedve ismétlődik, s ez az ő fordításában bizonyos értelemben heterogén összképet eredményezett. Zászlós Levente fordítása egy Ungnad nevű német asszirológus húszas évekbeli német nyersfordítása nyomán az asszír változatra támaszkodik. A második, harmadik, negyedik táblát, ami az asszír változatból hiányzik, vagy csak töredékben maradt fenn, Ungnad a babiloniból egészítette ki. Így Zászlós fordítása egyneműbb, s mivel elkerüli az ismétlődéseket, valamivel rövidebb és stílusában is egységesebb. Rákos olykor balladisztikus, máskor dramatizált, egy-egy helyen lassú, epikai tónust ütött meg. Zászlós Levente a szakirodalomban megtalálta a bizonyítékot arra, hogy a babiloni, a mezopotámiai költészet időmértékes, de nem ismertek a korabeli verslábak. Úgy döntött hát, hogy nem a görög időmértékes verselés szigorú szabályait alkalmazza, hanem mindig a témához igazítva választja ki a ritmust. Ha a hangulat izgatottabb, anapesztuszt, ha nyugodtabb, jambikus vesrlábat használt, az ismétléseknél magyaros verselést alkalmazott. Neki már, értelemszerűen, kevesebbet kellett a költői fantáziára támaszkodnia, de tény, hogy a ritmus és a költői asszociativitás segítsége nélkül a szöveg egy része értelmezhetetlen lenne. Babits Mihálylyal állítja: egyetlen fordítás sem felesleges, de van még egy alapszabály: minden fordítás annyit ér, amilyen költői erővel az átköltés szerzője rendelkezik. A másik alapszabály: határt kell szabni az átköltésnek is, különben az adott fordítás tökéletesen elidegenedhet az eredetijétől.
Az eposz üzenetéről Zászlós Levente úgy vélekedik, hogy Gilgames megtalálja, de el is veszíti az örök élet titkát, azért, mert azt senkivel nem lehet megosztani. Azt csak ő kapta, s a titok személyre szabott. A Gilgames bölcsességének másik summázata: azért vagyunk mindannyian magányosak, mert nem lehet mindent megosztani, még a nagy szerelmünkkel, vagy a legjobb barátunkkal sem.
Zászlós Levente költő, író, újságíró, műfordító, művelődéstörténész. Budapesten született 1935. december 9-én. Gyermekkorát Pesthidegkúton töltötte. Az ötvenes években, osztályidegenként nem is próbált a bölcsészkarra jelentkezni, vízügyi mérnöki diplomát szerzett. 1991–1994-ig az Új Magyarország főmunkatársa. Kötetei: Napfogyatkozás, versek, 1986. (Szépirodalmi Könyvkiadó); Orfeusz Apollónhoz, versek, 1994. (Szenci Társaság); Szemben Lukács György szobrával, esszénovellák, 1996. (Szenci Társaság); Irodalom és színháztörténeti tanulmányok, 2001. (Kráter Kiadó). Idén ősszel a Tertia Kiadó gondozásában jelenteti meg a Gilgames eposz eddigi legteljesebb fordítását.
