Budai diákok Atlantisza

A hajdani Szent Imre Kollégium fél évszázadának (1900–1948) és a feloszlatás – „állami kézbe vétel” – után eltelt időszaknak állít emléket a Budai Atlantisz című könyv. A boldogult emlékű intézmény egykori diákjai, többek között Harsányi László, Hubay Miklós, Szmodis Lóránt és Mátrai Miklós emlékeznek „férfikoruk hajnalára”. A kollégium épülete a mai Bartók Béla úton állt. A hatalom 1948-ban, ahogy a többi kollégium esetében is, szerteszórta a diákokat.
„A három év a kollégiumban életre szólóan meghatározó lett nekem, ezt most, mintegy 65 év után egyre tisztábban látom. Itt értem drámaíróvá, itt írtam első könyvemet…” – emlékezik Hubay Miklós. Székely Tamás felidézi a régi kollégistaélet derűs perceit, és a „híres szentimréseket”, Rubik Ernőt, Nyíri Tamást, a jogász Holly testvéreket. Felemlegeti a környék kocsmáit, a Kis Rablót, az Óbudai Raábot, ahová fröccsözni járt a diákság, melynek ma is élő képviselői, mind a mai napig részei annak a láthatatlan, ám ezer szállal egymáshoz kapcsolódó közösségnek, melybe diákként bekerültek. A könyv, a Budai Atlantisz feleleveníti a valahai tragikus és kedves, derűs és borzongató emlékeket, a történelmi léptékűeket éppúgy, mint a pillanatban felvillanókat.