Kilovaglás egy őszi erődből

A hetvenes években már a magyar versbeszéd természetes velejárójának számított Juhász Ferenc és Nagy László pogány erejű szerves metaforabokrainak burjánzása. Senki sem hitte volna, hogy lehetséges egyáltalán még bármiféle pozitívan meghökkentő újdonságot teremteni a líra narrációjában, amíg meg nem jelent 1973-ban Dobai Péter Kilovaglás egy őszi erődből című kötete. Az akkor huszonkilenc esztendős lírikus versmondatai a hegycsúcsról alázúduló lavina dübörgésével zúgták a modern ember szorongásait, félelmeit, s alig burkoltan az elemi szabadságjogaitól megfosztott, diktatúrába született gondolkodó panaszát. A cím is elárulja, hogy a köteten, akár Dobai folyamatosan gyarapodó életművén, végigvonul egy csak azért is vállalt, romantikus attitűd is. Az ötven és hatvan közöttiek illúzióvesztettségének és -keresésének látszólag ellentmondásos alapmagatartása jellemzi Dobai jelen idejű közérzetnovelláit, kisregényeit és történelmi múltba tekintő példázatregényeit. Ahogy a Háromszögtan (1983) tragikus anti love sztorijában, a Játék a szobákkal (1976) című, annak idején egzisztencializmussal is hírbe hozott novelláiban keresik a szereplők kétségbeesett, féktelen tombolásnak álcázott életigenlésben az erkölcsös élet lehetőségét, úgy talál az író a XIX. században, az 1948–49-es forradalom és szabadságharc egykori hőseinek megidézésével követendő magatartásmintákat a múltban. A Csontmolnárok (1974) idegenben is férfiként viselkedő hősei, Bem József és társai, a szabadságharc újrakezdésével próbálkozó Noszlopy Gáspárnak emléket állító Vadon (1982) alig burkoltan idézik a feledésre hajlamos magyarság emlékezetébe a rövid ideig tündöklő, levert és a kora nyolcvanas évekig a nemzet közös tudatalattijába szorított 1956-os szabadságharcot is.
Az íróként, költőként jelentős műveket alkotó Dobai Péter dramaturgként, forgatókönyvíróként, néha rendezőként máig résztvevője a magyar filmművészetnek is. Az Oscar-díjas Szabó István-alkotás, a Mephisto (1980), a Szabó-trilógia másik két darabja, a Redl ezredes (1983) és a Hanussen (1984), Huszárik Zoltán Csontváryja (1979), Szomjas György Rosszemberekje (1976) Dobai forgatókönyvei nyomán készültek. A jeles újreneszánsz alkotó augusztus 12-én ünnepelte hatvanadik születésnapját.