Lukin László emlékére

Kevesen szentelték életüket úgy a zenének és a zenepedagógiának, mint Lukin László. Először kisiskolásként, a Mesélő Muzsika egyik előadásán hallottam beszélni – tátott szájjal hallgattuk. Később ő konferálta első komolyabb kórusfellépésünket is a Zeneakadémián. Azt hiszem, ezekkel az élményekkel nem vagyok egyedül. Akik ismertük, hallottuk őt műsorvezetőként, biztos nem felejtjük el. Énektanárként, karnagyként, a Muzsika Tücsökmuzsika rovatának szerkesztőjeként, ének-zene tankönyvek, cikkek, tanulmányok szerzőjeként, valamint kórusművek szövegeinek műfordítójaként szintén maradandót alkotott, a közművelődés területén végzett munkájának elismeréseként egy éve Wlassics Gyula-díjjal tüntették ki.
Első felesége, Horváth Eszter is legendás zenepedagógus volt, s szintén haláláig aktív. Nyolc gyermeket neveltek fel, s mindnek átadták a zene szeretetét – úgy, ahogy nekünk is annak idején a Mesélő Muzsikán. Lukin László több mint két évtizede nyugdíjba vonult ugyan, de szinte haláláig dolgozott, a zene misszionáriusaként járta az országot.
Hetvennyolc év kemény munkája után most megpihent, s átadta a stafétabotot nekünk.