Miért kapta, kikkel együtt vette át a Széchenyi Társaság Díját?
– A díj az alapító megfogalmazása szerint „azoknak ítélhető, akik határainkon innen és túl, hosszú évek következetesen magas színvonalú munkájával segítik a magyar nemzeti felemelkedést, támogatják a nemzeti kultúra, a gazdaság fejlődését, védelmezik a magyar nyelv tisztaságát”. Szívbéli öröm és igazi megtiszteltetés számomra, hogy olyan nagyszerű emberekkel együtt vettem át a díjat a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, mint Átányi László tanár-publicista, Buday Miklós, Széchenyi István életművének kutatója, valamint Kű Lajos labdarúgó, a jelenlegi határokon túli magyar sportolók önfeláldozó mentora. A könnyűzene világából elsőként részesültem a megtiszteltetésben. Amikor a díjról tudomást szereztem, nem is értettem, miért éppen rám esett a választás…
– Talán mert ön több mint könynyűzenész, aki művével, életútjával a „modus vivendi”-t, az erkölcsös életet szolgálja.
– Szerintem ma az a forradalmi, ha valaki konzervatív. A rockénekes receptje egyszerű: több suliból is kirúgták, szülei verték, mielőtt elváltak, s e fájdalmait üvölti bele a világba kábszeres mámorban, egyik kezében whiskysüveggel, a másikkal lehetőleg naponta váltogatott ledér szőke hölgyeket ölelgetvén. Engem szerettek a szüleim, én is szeretem őket. Pirulva kell bevallanom, a gimiből sem csaptak ki, eminens voltam, utána meg elvégeztem a Közgazdaság-tudományi Egyetemet. Feleségemmel is szeretjük egymást, két szép gyermekünk van, a hatesztendős Márton és a két és fél éves Anna, és ezúton jelentem, már útban van a harmadik jövevény.
– Készül most valamire?
– Alig három hét múlva, október nyolcadikán jelenik meg Az utolsó hangos dal című országjáró turném és a kisstadioni hangverseny anyagát tartalmazó, harminckét számos dupla album. A koncertet eddig ötvennégyezer ember látta, idén még négy helyen lépek föl vele.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
