A láthatatlan kollégium

Jónás Tamás olvasta fel Nem tudni, hogy tél vagy nyár van című, megjelenés előtt álló verseskötetét október 12-én a Ráday Könyvesházban. A tervek szerint a felolvasóestet továbbiak követik, amelyeken a www.dokk.hu szerzőinek egy része mutatkozik majd be. A dokkot Lackfi János és Jónás Tamás hozták létre 2000-ben, céljuk, mint azt Lackfi elmondta, az volt, hogy olyan irodalmi kikötőt hozzanak létre a neten, ahol mindenki lehorgonyozhat a dilettánstól a Kossuth-díjasig, a hackertől a dokkerig. Jónás Tamás, aki informatikusként dolgozik, születésétől nyomon követte a világháló formálódását. A hálóra felkerülő irodalmi vonatkozású oldalakra leginkább az jellemző, hogy bárki, bármit feltehet, nincs minőségi mérce, csak néhány jól működő portál létezik, amely valóban minőségi tartalmat közvetít, a magas irodalom és az önjelölt zsenik között azonban nincs híd – véli Lackfi.
A portálon lévő versadatbázist a szerkesztők két részre, a „múlandokk” és a „maradokk” kategóriákra osztották; ha a beküldött vers a szerkesztők ítélete szerint megüt egy bizonyos szintet, az utóbbi, ha nem, az előbbi kategóriába kerül.
Lackfi János fontosnak tartotta kiemelni a kritikai rovatot, amelyben – Karinthy ötlete nyomán – bárki bármilyen könyvet recenzálhat – egy mondatban. A legtöbb csatát kiváltó rovat eddig a Gy. Gy. (Gyors és Gyilkos) volt, amelyben a szerkesztők véleményezték a beküldött műveket. Lackfi úgy véli, a mai irodalmi életből teljesen hiányzik a visszacsatolás, a kezdőkkel senki nem foglalkozik. Mint mondja, ebbe a vállalkozásba a beérkező anyag mennyisége miatt azonban belefáradtak – a dokkot amúgy teljesen önkéntes alapon, ingyen készítik, ők fizetik a domainregisztrációt is, pályázni eddig sem idő, sem pénz nem volt. Jelenleg emelt díjas sms-sel lehet verset küldeni a rovatba – az sms ára nagyjából a költségek fedezésére elég –, akárcsak a versdokktor rovatba, amelyben a szerkesztők, ha szükséges, javítják a beküldött műalkotást.
A portálon megtalálható névsor Csoóri Sándortól Petri Györgyig, Varró Dánieltől a kevésbé ismerős kortársakig terjed. Először a Kossuth- és József Attila-díjas költők engedélyével rakták fel a verseiket, később maguk jelentkeztek műveikkel. „Ez egy láthatatlan kollégium. A célunk az, hogy legyünk, nem az, hogy ismerjenek” – öszszegzi az alapító szerkesztő.