Méltatlan anyagi gondok Nyíregyházán

A Bozóky István által alapított és az ország egyik legrangosabb színházává vált nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház komoly anyagi gondokkal küzd. Most, amikor az eddig fejlesztett és karbantartott intézményben egymást követhetnék a jobbnál jobb bemutatók, a kitűnő társulatot méltánytalan anyagi gondok gyötrik, és ami a legszomorúbb, a helyzet egyre súlyosabb. A problémáról Kirják Róbert gazdasági vezetővel beszélgettünk.

Milyen a jelenlegi, egyre nehezedő körülmények között ezen a poszton dolgozni?
– Ahogy telnek-múlnak az évek, azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb feladat egy színházat gazdaságilag a felszínen tartani. A folyamatosnak mondható újabb és újabb pénzügyi megszorítások természetesen az ország valamennyi költségvetési intézményét érintik, nemcsak a színházakat, de ez nem vigasz a számunkra. A legszembeszökőbb az a tény, hogy az úgynevezett központi támogatás az évek hosszú sora óta egyetlen fillérrel sem, a megyétől kapott támogatás pedig csak egy-két százalékkal emelkedett, miközben az infláció következtében jelentősen nőttek a működési kiadások, nem is beszélve a fenntartási kiadásokról. Az idén az áfatörvény változása jelent újabb súlyos érvágást. Tavaly még visszaigényelhettünk és vissza is kaptunk negyvenmilliót, ebben az évben viszont már be kell fizetnünk az áfát. Ez két, közepesen költséges nagyszínházi előadás anyagi bázisát viszi el. Újabb központi források nincsenek a láthatáron. Az úgynevezett központi művészeti támogatás összegét is megkurtították.
– Az ilyen problémákat az üzleti szektorban át szokták hárítani a fogyasztóra. Mit tehet egy színház?
– A jegyárakat tavaly kissé megemeltük, s bár ezzel sem értük el a reálisnak mondható árszintet további áremelésre már nincs mód, hiszen alkalmazkodnunk kell a város és a megye jövedelmi viszonyaihoz, ami köztudottan a legalacsonyabb az országban. Arra törekszünk, hogy a színház mindenki számára elérhető legyen, ne csak a jómódúak privilégiuma.
– Ha a központi források szintje folyamatosan apad, és ha nem lehet a jegybevételeket sem emelni, akkor milyen megoldást lát?
– Újabb és újabb technikákat kell keresni és találni, hogy a felszínen maradhassunk. Régebben a színház műszaki bázisának bérmunkáját használtuk forrásnak, azaz például az asztalosműhely- gyártást. Lakossági szolgáltatásokat is végzett, a színház buszát is bérbe adtuk időnként, azonban ez ma már édeskevés lenne. Itt már 40-50 milliós lyukakat kell betömködni. A legjárhatóbb útnak a minél több pályázat elnyerése látszik. Ezenkívül hasznosítjuk az összes lehetséges reklámfelületünket is.
– Ha rákényszerül a színház, hol tud még húzni a nadrágszíjon?
– Klasszikus értelemben már sehol. A létszámot csökkenteni immár lehetetlen, a béreket szintúgy. Az előadásokon viszont nem vagyunk hajlandóak a realitáson túl is takarékoskodni, legalábbis ami a művészi színvonalat illeti. A megye és a város vezetőivel már tudattuk, hogy amennyiben nem változik a helyzet, akkor sajnos a legdrasztikusabb lépésre kell rászánni magunkat: az előadások, illetve a bemutatók számának csökkentésére.
– Lát hajlandóságot a város és a megye, tehát a fenntartók részéről, hogy kisegítsék a színházat a bajból?
– Hajlandóság még talán lenne, de pénz nincs.