Támadás sértettségből

Csokonai születésének 230., halálának 200. évfordulója tiszteletére emlékévet hirdetett a költő városa, Debrecen, ám a végéhez közeledve úgy tűnik, a poéta szelleme évszázadok múltán sem képes egy táborba terelni tisztelőit. Egyik laptársunknak ugyanis Borbély Szilárd költő, a Csokonai-kuratórium tagja úgy nyilatkozott: a testületüknek nem volt beleszólása az emlékprogram kialakításába, így felelősséget sem vállalhat a szerinte „szánalmas és cinikus” megmozdulásokért. Borbély a napilapon keresztül azt is megüzente a debreceni városvezetésnek, hogy kilép a kuratóriumból.

Turi Gábor alpolgármester úgy véli, kellemetlen, sajnálatos és szomorú, hogy a Csokonai-évfordulók tiszteletére meghirdetett emlékév politikai dimenziót kapott, és a Csokonai-kutatóként is dolgozó költő sajtón keresztüli üzengetésben éli ki várossal szembeni sértettségét. Elmondta: a Csokonai-emlékév ellen indított méltánytalan támadásokat visszautasítja, mint ahogy azt a kijelentést is, hogy a kuratórium súlytalan lett volna, és „fedőszervként” működött volna. Turi véleményére reagálva Borbély Szilárd elismerte: néhány évvel ezelőtt igényelt egy néhány tízezer forintos ösztöndíjat a várostól, amit valóban nem kapott meg, ám ennek semmi köze a Csokonai-emlékévvel kapcsolatos kifogásaihoz.
De kezdjük az elején. Két évvel ezelőtt a Debreceni Református Kollégium vezetése felvetette, hogy az idegenforgalmi övezetektől távol eső Csokonai-síremléket telepítsék át a kollégium és a Nagytemplom közötti parkba. Az ötletet a város támogatta, ám a szocialistákkal és szabad demokratákkal kitűnő kapcsolatot ápoló „városvédő” szervezetek élesen támadták. Turi Gábor javaslatára ekkor hívott életre az önkormányzat egy kuratóriumot, amelynek feladata annak megvizsgálása volt, célszerű-e mozdítani a forgalmas út mellett, kieső helyen lévő síremléket. A kuratórium a kérdésre nemmel szavazott, javaslatát a közgyűlés elfogadta, így a síremlék helyben maradt. A vitában felvetődött, hogy nem feltétlenül az emlékoszlop áttelepítése körüli huzavonával kellene a nagyformátumú költőre emlékezni születésének és halálának közelgő évfordulója alkalmából. A „fedőszervként” működő kuratórium feladata tehát az volt, hogy a város által meghirdetendő Csokonai-év programjának kialakításához javaslatokat gyűjtsön és rendszerezzen. Ennek megtörténtét Borbély Szilárd sem vitatja, ám lapunknak nyilatkozva kifogásolta: a városvezetés ígéretei ellenére kevés pénz állt rendelkezésre, s így nem lehetett országossá tenni a programokat, sőt, a költő szerint a debreceniekhez sem jutott el eléggé Csokonai emlékezete.
A kritika kapcsán Turi Gábor elmondta: díjnyertes virágkocsival, országos vetélkedőkkel, tudományos emlékülések sorával a Csokonai-relikviák országos vándorkiállításával emlékezik a város nagy fiára. A síremlék rendbetételére pedig tízmillió forintot fordítanak. Több jobb lett volna, ám ahhoz az országos emlékbizottságnak kellett volna emlékévvé nyilvánítani a rendezvénysorozatot. Ez azonban kimaradt a bizottság programjából.