Aki a várható szaftos botrányra éhesen sietett szombaton a Magyar Írószövetség háromévenként esedékes tisztújító közgyűlésére, a zuglói Stefánia-palotába, csalatkozott. A gyűlésre érkezett 291 regisztrált magyar író mindvégig higgadt maradt. A leköszönő elnök, Kalász Márton költő a mögötte álló három esztendőt – s kiváltképpen az ideit – teherpróbáló korszaknak nevezte mind a tagság, mind saját maga számára. Nem csak azért, mert a Tilos Rádió műsorvezetőjének tavalyi, karácsonyt megelőző keresztényellenes kijelentései, majd az erre reagáló Döbrentei Kornél Tilos Rádiónál elmondott beszéde hadiállapotot eredményezett. A Magyar Írószövetség létszáma nyolcszázkilencvenhét főre apadt, a százhatvankét kilépő ráadásul még a székházat is akarja. E tekintetben – ahogy ezt több, Kalász Márton iránt rokonszenvező hozzászólás is megerősítette – a helyzet egyértelmű. Kalász Márton 2001-ben megállapodást kötött Rockenbauer Zoltánnal, a Fidesz kultuszminiszterével, amelynek eredményeként a tárca 2002-től kezdve tíz évig bérbe vette a házat, kizárólag a Magyar Írószövetség számára, így a Bajza utcai klubbal kizárólag a Magyar Írószövetség rendelkezhet. Az idei esztendő nehézségeit fokozta, hogy a kulturális minisztérium a 20,2 millió forintos állami támogatásból eddig csak egy alacsony összegű gyorssegélyt juttatott a szövetségnek. Akik ezt is irigylik, valójában a semmit irigylik. A hisztérikus reagálások valószínűleg hű tükörképei a kormányválság nyomán kialakult zűrzavaros helyzetnek. Kalász Márton azzal az intelemmel köszönt le elnöki tisztéről, hogy tudatosan bánjunk igazságainkkal, s a magyar anyanyelvvel is, mert hebehurgya szavakkal olykor a legszentebb ügyeknek is többet ártunk, mint használunk. Nem vagyunk kedveltek a jelenlegi társadalmi környezetnek, ne nehezítsük hát fölöslegesen egyébként sem rózsás helyzetünket. A hozzászólók közül többen – Kiss Irén költő, Turcsány Péter, Ács Gábor író és mások – dicsérték Kalász Márton mértéktartó, keresztény humanista magatartását, amellyel megmentette a szövetséget az eróziótól.
A közgyűlés nem kevésbé fontos, leghosszabb vitaidőt igénylő napirendi pontja a Magyar Írószövetség új alapszabályának megvitatása volt. Gál András Levente, a szövetség jogi képviselője meggyőzően érvelt: az írószövetség pillanatnyilag megmarad egyesületnek, s nem válik közhasznú társasággá. Ám az alapszabályát teljes mértékben harmonizálni kell a közhasznú törvénynyel, ugyanis a jövőbeli minisztériumok politikai pártállástól függetlenül csak azokat az egyesületeket részesíthetik komoly támogatásban, akik ezt a jogharmonizációt végrehajtják. A szükséges alapszabály-módosításokat a Magyar Írószövetségtől eltekintve már minden írószervezet végrehajtotta. A tagság egy ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadta az új alapszabályt. Ennek megfelelően a tisztújító titkos szavazáson a tagság 48 negyven éven felüli, 8 negyven éven aluli tagot és 6 póttagot választott a szövetség választmányába. Nyílt szavazással választották meg a közhasznúság kritériumainak megfelelő háromtagú felügyelőbizottságot. Az új választmány első ülését október 21-re napolták el, akkor a szokásjognak megfelelően előreláthatóan a legtöbb – százhatvannégy – szavazatot kapott Kalász Mártont kéri fel az elnöki posztra.
Kalász Márton, a Magyar Írószövetség leköszönő elnöke kapta a legtöbb szavazatot, százhatvannégyet. Nehéz szívvel tekint vissza az elmúlt három évre, de a szolidaritás számos, közvetlen és sajtóbeli megnyilvánulása erkölcsi erőt adott számára. Úgy érzi, azoknak is köszönettel tartozik, akik a rájuk gyakorolt morális és egzisztenciális presszió ellenére sem léptek ki az írószövetségből. Az erőteljes befolyásolás szerves részeként a hazai domináns sajtó és a külföldi, főként németországi média „kígyót-békát kiáltott” a Magyar Írószövetségre és az elnökre. Az idei esztendő az írótársadalomnak és saját elmondása szerint Kalász Mártonnak is erkölcsi erőpróba volt. Számot kellett vetnie: érdemes vagy sem tovább folytatnia. „Talán képtelenül hangzik, de az utóbbi nyolc-kilenc hónap igazi élmény volt, a szó pozitív és negatív értelmében is. Azt nem kell bizonygatnom, hogy alaptermészetem szelíd, s ezen semmit sem változtatott, hogy időközben mintha határozottabbá váltam volna. Az írók többségének baráti együttérzése s a közgyűlés bizalma kötelez, így ha az október 21-i választmányi ülés a szokásjognak megfelelően engem kér fel az elnöki tisztségre, elfogadom a bizalmat.”
L. Simon László, a Fiatal Írók Szövetségének elnöke – az új választmány tagja, százhatvanegy szavazatot kapott – úgy érzi, az új alapszabály is segíti majd, hogy dinamikusabbá váljon az írószövetség érdemi munkája. A közgyűlés megerősítette az elnökséget, a választmányt és a felügyelőbizottságot abban a törekvésében, hogy a szövetség hamarosan közhasznú egyesületként működjön. A csökkentett létszámú elnökség és választmány mellett újdonság, hogy nyolc, negyven éven aluli fiatal író is bekerült a választmányba, amelyre eddig nem nagyon volt példa. Az új jogi keretek és a tartalmi változások lehetővé teszik, hogy tényleges érdekképviseleti munkát folytató új írószervezet jöjjön létre. L. Simon László annyira hisz a Magyar Írószövetség megújulásban, hogy a Fiatal Írók Szövetségének két hét múlva esedékes tisztújító közgyűlésén lemond az elnökségről, hogy erőit az alkotás mellett a választmányban folytatott tevékenységének szentelhesse.
Prágai Tamás író, költő, a Kortárs szerkesztője, a választmány 154 szavazattal megválasztott tagja hangsúlyozta: az irodalom létezésének alfája és ómegája a mű. Ez viszont semmiképpen sem csökkenti az írószövetség fontosságát, ugyanis a mű olvashatóvá tétele többlépcsős folyamat. Kezdődik ott, hogy az író otthon alkot. Minden író vágya, hogy létrehozza az újabb műveket, de ez a vágy csak akkor teljes, ha az alkotás végeredménye eljut az olvasóhoz, és örömöt okoz nekik. A műnek a médiumok segítségével meg kell jelennie az olvasók előtt. Ebben az utolsó fázisban nagy szerepe van egy komoly alkotókat tömörítő szervezetnek, s a Magyar Írószövetség képviselheti ezt a törekvést. A Magyar Írószövetség két folyóiratot is fenntart, a Kortársat és a Magyar Naplót, ezeknek missziója, hogy fórumot adjanak a magyar irodalom legújabb termésének. Többlépcsős folyamatban érvényesül a Magyar Írószövetség érdekvédelmi, érdek-képviseleti, tagjainak önérvényesítését is segítő szerepe, amelynek megvalósításához minden feltétel adott. „Minden rajtunk múlik. Én optimista vagyok.”
Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, az elnökség és a választmány tagja úgy gondolja, hogy a kultúrdiplomácia területén igen nagy feladatok várnak a megújult, megfiatalodott Magyar Írószövetségre, hiszen az írókat nem kötik a hivatalos szabályok és korlátok. Civil társadalmi szervezetek intenzíven segíthetik egyrészt azt, hogy a magyarok és a szomszédos országok között ember közeli kapcsolat alakuljon ki, ezt a vice versa lefordított irodalmi művek önmagukban is megteremtik, de igazán a műhelyek, a kiadók és a folyóiratok közvetlen kapcsolata teszi még konkrétabbá. A jószomszédság előbb-utóbb visszahat a magyar kisebbségek helyzetére is, hiszen a többség sokszor tájékozatlansága miatt nem érti a kisebbséget. Legalább ilyen fontos a magyar–magyar kultúrdiplomácia, hiszen a hazai közvélemény is igen kevés információval rendelkezik a határon túli honfitársakról. Ebben oroszlánrészt vállalhat a határon túli irodalom. Sajnos komoly hiányosságot jelent az, hogy a magyar közoktatásból még mindig hiányzik az „ötágú síp”, Délvidék, Erdély, Kárpátalja, Felvidék és a nyugati magyar nyelvű irodalom közvetítése.
