A Kádár-kor véren vett álszabadsága

Azok a kádári „szép” napok címmel állított össze hiteles, aprólékos előtanulmánnyal ellátott dokumentumgyűjteményt két jeles történész, Simon István, a Magyar Országos Levéltár kutatója és Szerencsés Károly kandidátus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának docense. A könyvet, amelyet a Kairosz Kiadó rendezett sajtó alá, a Fókusz Könyváruházban tartott bemutatón Gyurkovics Tibor méltatta, fölidézvén a kor szellemét. Nem véletlen, hogy éppen a hetvenes évekről szól a kötet, e tíz esztendő a Kádár nevével fémjelzett diktatúra legkevésbé látványos fejezete. Központi alakja volt a kacsingatós diktátor, aki megpróbálta elhitetni a néppel, hogy valamiféle kiegyezés történt. Szerencsés Károly a bevezető szavaihoz csatlakozva foglalta össze a kötet vezérgondolatát. A hosszú póráz állazaságát és az ötvenes évekhez képest viszonylag szabad kulturális életet nem a diktátornak, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjainak, hőseinek köszönhetjük. Ám aki nem ismerte föl, hol vannak a látszatszabadság határai, 1963-tól 1990-ig keservesen megbűnhődött – erősítette meg Szerencsés Károly szavait a másik szerző, Simon István. Számos internált, állásától megfosztott, jelentéktelen és tét nélküli életre kényszerített ember balsorsából sem állt össze még teljesen a Kádár-kor hiteles vádirata. E hiányt igyekszik pótolni ez a kötet is.