Karácsony, hanuka

Karácsony előtt mindig eszembe jut az a nap, amikor 1956 novemberében együtt hallottuk meg Debrecenben, a sárga, emberfejű Nagytemplom tövében a Nyíregyháza felől dübörgő ruszki harckocsik baljós hangját, és levonultunk az óvóhelyre.
A Piac (akkor Vörös Hadsereg) és a Hatvan utca sarkán lévő első, gigászi udvaron már nem lehetett átmenni, ugyanis az oroszok már a postát lőtték. Így egy világítóudvaron jutottunk át a belső kisudvarból a bolthajtásos nagypincébe. Mondanom sem kell, mi gyerekek élveztük a bújócskát, de a kivilágított pincében elcsöndesedtünk. A lócákon ülő szüleinken, Becsky bácsin, Balogh fényképészéken, Csery erdőmérnökéken, Varga bácsin, Krausz nénin megéreztük, hogy felnőtt létükre szoronganak. Bennünket féltenek. Tudják, hogy a magyar benzinespalackok és a félve utált szovjet tankok egyenlőtlen háborúja nekünk magyaroknak reménytelen. Beszélgetés közben oldódott a félelem, és a régimódi, debreceni bérház tizenkét családja összebarátkozott. Amikor abbamaradt a lövöldözés, a hátsó, kis folyosón lévő parányi lakásban élő nyugdíjas izraelita hitközségi tanító, Stern József – Stern bácsi – és felesége, Margit néni meghívott bennünket hanukára, a szüleim pedig őket karácsonyra. Stern bácsi elmondta, hogy a hanuka (chanuka) örömünnep, amelyben a Makkabeusokra, Izrael felszabadítására emlékeznek. Krisztus előtt 165-ben a tradíciókhoz hű zsidók, az úgynevezett makkabeusok visszafoglalták a görögöktől és újjáavatták a jeruzsálemi szentélyt. Szerettek volna újból fényt gyújtani, de csak egy napra elegendő olajat találtak. Isten csodát tett, az olaj nyolc napon át kitartott. Ennek emlékére hanuka előtt nyolc nappal a hívők meggyújtják a gyertyatartó – a menóra – első gyertyáját, s naponta eggyel több lángocska lobban föl. A menóra számunkra ettől kezdve vált kedves, karácsonyi virrasztólángok edényévé. Nekik is tetszett a mi adventi koszorúnk, a karácsonyunk.
A közös szorongás összehozta a ház lakóit. Iszonyú, gyógyíthatatlan léleksebet okozott mindenkinek, amikor a hagyományellenes városfejlesztési politika 1973-ban a Piac utca 3. szám alatti patinás bérházat s a mellette lévő, hasonlóképpen régimódi, nagy, piros nyeregtetős házakat az Arany Bika szállóig tűzszerészek irányításával lerombolta. Stern József és felesége, Margit néni alig egy évvel élték túl a békebeli házrobbantást. Mindannyiunkban nagy űrt hagyott a ház és az udvar eltűnése. De annak az ötvenhatos, pincefeketén reményteli szeánsznak, s a közös Krisztus-Messiás (a két szó ugyanazt jelenti: Crisztosz görögül, Messiáh héberül megváltót) várásnak minden pillanatát őrizzük. Így minden adventi időszakban elhunyt szüleimen, a ház lakóin, barátaimon kívül erre a néhány estére is emlékezünk. Akinek van füle, hallja a karácsonyi csöngettyű üzenetét. Eljött és eljő a Megváltó. És karácsonykor újra találkozunk mindenkivel, akit szeretünk.