A két világháború között szüleink, nagyszüleink kedvelt könyvműhelye volt az Ég Fiai Kiadó, amelynek jogutódja sajtó alá rendezte a Magyar hazám című, gazdagon illusztrált könyv reprint kiadását. A mű arról tanúskodik, hogy a két világháború között élő anyaországiak és határon kívül rekedtek ugyanúgy őrizték lelkükben a trianoni stigma fájdalmát. Tudták, hogy az 1920 előtti Nagy-Magyarország visszaszerzéséről teljesen lemondani soha nem szabad. A szellemi haza kulturális egységét pedig őriznie kell mindenkinek, aki magyarnak vallja magát.
A fordulatos kerettörténet Dezső Lipót cserkészvezető és királyi tanfelügyelő munkája. Az író regénybeli alakmása egy anyaországi és egy pozsonyi magyar, illetve egy vendégségbe érkező német cserkészfiú kíséretében járja végig az 1920. június 4-i baljós trianoni diktátum után harmadára csökkent anyaország, valamint Erdély, Bácska, Kárpátalja, a Felvidék, a Csallóköz és az Alpokalja legszebb tájait. Föltárul előttünk többek között a református iskolaváros: Sárospatak, a kálvinista Róma: Debrecen, a magyar tenger, az egykori magyar királyi város: Pozsony, a Romániához illesztett kincses Kolozsvár, Szent László városa: Nagyvárad, a székelység egyik legtávolibb bástyája: Uzon, az egykori magyar tengeri kikötő: Fiume számos történelmi nevezetessége – korhű fényképekkel és A. Szabó Károly rajzaival kiegészítve.
A német kisfiút az hatja meg leginkább, hogy a harmincas évek anyaországi magyarjai számára egyértelmű, hogy határon kívül rekedt honfitársaink hozzánk tartoznak. Őket megtagadni több, mint hazaárulás. A zárómondatot a külföldi gyerek együtt mondja ki honfitársainkkal: „Igazságot Magyarországnak.”
(Ég Fiai Kiadó, Budapest, 2004. 85 oldal.)
origo.hu
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal
