Turi Gábor a polgári kormány alatt Londonban és Washingtonban dolgozott kulturális attaséként, előtte újságíróként tevékenykedett, eközben a jazz szakirodalmának neves művelőjeként szerzett nevet magának. A 2002-es kormányváltást követően, mint mondja, azzal a nem titkolt szándékkal vállalta el a debreceni alpolgármesterséget, hogy a tengerentúlon szerzett tapasztalatait a magyar kultúra és szűkebb pátriája javára kamatoztassa. Úgy látszik, nem is eredménytelenül.
– Ön korábban angol nyelvterületen képviselte Magyarországot, most mégis a francia fővárosban ért el sikereket. Ez azt jelenti, hogy megváltozott az érdeklődési területe, és az amerikai jazzt felváltotta a francia sanzon?
– Erről szó sincs, tematikus jazzfesztiváljaink, amelyek az amerikai jazz szülővárosainak bemutatására vállalkoznak, s amik sorában jövőre Chicago lesz soron, ékesen bizonyítják, hogy szó sincs a „régi szerelem” elhagyásáról. Inkább arról, hogy nyitni szeretnénk minden olyan irányba, ahol fogadókészség van városunk kulturális értékeire, illetve ahonnan örömmel hoznak helyi nemzeti értékeket hozzánk. Hogy Párizs, illetve annak is a híres monmartre-i kerülete ilyen partnernek mutatkozott, abban nagy szerepe volt A. Szabó Magdának, a Párizsi Magyar Intézet debreceni kötődéseit meg nem tagadó igazgatóhelyettesének. A legnagyobb szeretettel vittük tavasszal népi iparművészeink, festőink alkotásait, egyik kamarakórusunkat, illetve tánccsoportunkat, és nagy izgalommal várjuk, mivel teszik színessé a párizsiak a jövő évi tavaszi fesztivált.
– Néhány héttel ezelőtt Berlinben tartottak egy nagyszabású európai konferenciát, ahol egyebek mellett szó esett az alacsony kulturális büdzsé felemeléséről, illetve arról, milyen kihívásokkal kell szembenéznie az egyesült Európának. Milyen tapasztalatokkal érkezett haza erről a rendezvényről?
– Megbizonyosodhattam róla, hogy Debrecenben jó úton járunk, mert az unió kulturális stratégiája is az, hogy a sokszínűség megőrzésével jöjjön létre egy új európai identitás. Ezt Szabó István a magyar delegáció képviseletében gyönyörűen megfogalmazta, amikor azt mondta, hogy először a falujában kell otthonra lelnie annak, aki Európában otthon akar lenni. Azt is örömmel tapasztaltam, hogy a politikusok – például a konferencián jelenlévő német kancellár és az Európai Bizottság elnöke – értésre adták: szükségét látják a kulturális költségvetés növelésének, mert a kultúrának semmivel nem pótolható szerepe van abban, hogy Európa népei szót értsenek és közösséget érezzenek egymással. Úgy érzem, ebbe a gondolkodásba remekül belefér a viszonylag új keletű párizsi kapcsolatunk, de ezzel van összhangban az a régről keltezett törekvésünk is, hogy testvérvárosi kapcsolatok segítségével közelebb kerüljünk a miénktől eltérő kultúrájú emberekhez.
– Debrecen ambiciózus kulturális törekvései nemrégiben teljesen kézzelfogható – és sokak által rossz szemmel nézett – formát öltöttek: a város benevezett az Európa kulturális fővárosa címért folytatott versengésbe. Hogyan látja az esélyeket: kellhet-e Európának 2010-ben a „legkeletibb nyugati város”?
– Leszámítva azt a – reméljük, hogy csak feltételezett – politikai hátszelet, amivel a szocialista Pécs indul ebben a versenyben, Debrecennek nagyon komoly esélyei vannak. Bizonyította ezt a berlini konferenciával egy időben szervezett plakátkiállítás, ahol a város óriásplakátja komoly sikert aratott, de bizonyítja az a fogadtatás is, amiben részesítettek bennünket. Ezért persze tettünk is, hiszen sok európai gondolat, így például a Páneurópai piknik ötlete is Debrecenben született, s erre ma is büszkék vagyunk. De mindettől függetlenül: a „kálvinista Róma” hagyománya, a kollégium úttörő tudományos szelleme, aminek nyomdokán egyetemünk a legkülönbözőbb kutatási területeken produkál világszínvonalú eredményeket, zenei nagyrendezvényeink mind-mind predesztinálnak bennünket erre a kulturális misszióra. És még egy dolog, ami érzésem szerint szintén összhangban van az európai kulturális törekvésekkel. Mi a pályázatot úgy készíttettük elő, hogy a közös gondolkodásba kivétel nélkül mindenkit bevontunk, aki érdeklődést mutatott a téma iránt. Megalakítottuk a Debrecen 2010 Klubot, ahol a polgárok közvetlenül részt vehetnek a koncepció kitalálásában. Ezzel párhuzamosan gyakorlatilag minden művészeti ág képviselőivel konzultáltunk, és kértünk konkrét, a pályázatban közvetlenül hasznosítandó részprogramokat. Ebben a munkában formálódott ki az alapötlet: mutassuk meg Debrecent olyannak, amilyen valójában egy valóságos és virtuális térként, ahol a művészetek, filozófiai és tudományos gondolatok szabadon virágozhatnak és termékenyíthetik meg egymást. Ha semmi mást nem érünk el, csak azt, hogy a város lakói ezzel a gondolattal szívből azonosuljanak, már óriásit tettünk a saját „falujában” otthonra találó európai kultúráért.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
