A feltámadt költő

A huszadik század egyik legnagyobb magyar írójáról, Németh Lászlóról méltatlanul kevés szó esik napjainkban. Turcsány Péter, a Kráter Könyvkiadó főszerkesztője indította el az író szépirodalmi műveinek kiadását Németh László lányainak segítségével. A sorozat második köteteként a karácsonyi könyvvásárra látott napvilágot az író elfelejtett verseit, verses drámáit, valamint az utóbbiakhoz írt saját utótanulmányait tartalmazó könyv, amelynek címe – Németh László A megölt költő című esszéjének parafrázisaként – A feltámadt költő.

A műről az író két lányával beszélgettünk. A testvérek között a legifjabb dr. Németh Csilla nyugdíjazásáig gyermekorvosként dolgozott a Heim Pál Kórházban és az Országos Közegészségügyi Intézetben. Nővére, Németh Magda 1956-ig volt édesapjának gépírója, akkori munkáinak első olvasója. Férjét az 1956-os forradalom napjaiban megválasztották a csepeli acélművek munkástanács-vezetőjének, ezért a család a megtorlás elől Kanadába emigrált, ahol Németh Magda huszonkét évig tanított kémiát. 1989 óta az év nagy részét Magyarországon tölti. 2001-ben, Németh László centenáriumának évében ő szerkesztette az Írások a hipertóniáról című Németh-kötetet, amelyet a Nap Kiadó rendezett sajtó alá.
Turcsány Péter költő, a Kráter Műhely Egyesület igazgatója Németh Ágnessel, Magdával és Csillával abban állapodott meg, hogy a Kráter négy év alatt kiadásra előkészíti Németh László szépirodalmi munkáit – a versekkel együtt, hiszen édesapjuk költeményei számottevő mennyiségben soha nem jelentek meg. Tavaly először az Irgalom című regény került könyvesboltokba, majd az óév utolsó hónapjában A feltámadt költő, a versek, a verses drámák és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányok gyűjteménye. Idén jelenik meg két kötetben az Emberi színjáték című regény, az Akasztófavirág és az Utolsó kísérlet első kötete, a Kocsik szeptemberben. Ezt követi 2006-ban Az utolsó kísérlet második, harmadik, negyedik kötete, az Égető Eszter és a Gyász. A Bűn és az Iszony 2007-ben, az összegyűjtött novellák 2008-ban látnak majd napvilágot. Mivel a versek jelentős része az ő születésük előtt keletkezett, Németh Magda mint nagyobbacska lány annyit tudott, hogy édesapja nem nagyon próbálta őket nyilvánosságra hozni, többek között néhány „hebehurgya” kritika hatására. A világháború végnapjaiban, a főváros ostroma alatt a házuk elpusztult, de valahol jó néhány vers megmaradt, közülük több bekerült az Utolsó széttekintésbe, az 1980-ban megjelent posztumusz gyűjteménybe. Ez legfeljebb mutatványnak számít a háborút túlélt költemények tekintélyes mennyiségéhez képest, így A feltámadt költő című kötet komoly felismerésélménnyel ajándékozza meg az oeuvre tüzetes ismerőit is.
Németh Csilla a leghitelesebb forrásból, édesapja gondolataiból merítve jellemzi Németh László költészetét: „Pályám legnagyobb veszteségének érzem, hogy a költőt megölték bennem és magam is segítettem megölni magamban. A letört csúcsokat jelzik ezek a versek, hogy volt egy ilyen indulás, ami nagyon magasra vihetett volna és ebből aztán nem lett semmi. A líra diadal, a megvalósult életrecept fölötti öröm.” Édesapjuk mindig akkor vette elő a verset, amikor valami nagyon személyes, örömmel teli mondanivalója volt. Hiszen a Sámson című verses dráma is a háború végén született. A drámáról azt írja, hogy az elakadás műfaja. A verses drámában összehozta a kettőt, az új kötetben együtt olvashatjuk az 1945-ben írt, de csak 1957-ben publikált Sámsont, az 1964-ben keletkezett Négy prófétát, valamint az 1968-as keltezésű József és testvéreit. A Sámson az újjászületés reményét szólaltatja meg. A Négy próféta a zsidó nép fogságának emlékével üzent az országnak, s olyan próféciával zárul, amely Jézus születésére utal. A József és testvérei a testvérháború metaforikus képét idézi meg, s a megbékéléssel zárul.