Grunwalsky Ferenc rendező-operatőr, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) elnöke nem akar könnyelmű jóslatokba bocsátkozni arról, vajon melyik film aratja a legnagyobb sikert. Mindenesetre szembetűnő a szokatlanul széles kínálat. Tengernyi dokumentumfilm mellett a sikergyanús közönségfilmtől a merész kísérleti munkákig terjed a választék. A kínálat egy jó könyvesbolthoz hasonlít, ahová azért lépünk be szívesen, mert minden műfajban találunk fölfedeznivalót. Grunwalsky Ferenc annak megerősítését várja a szemlétől, hogy a magyar film újra felnőtté alakulhat. Korszerű kulturális választékot, stabil művészi környezetet tud nyújtani. Az elnök nem közönségfilmekre, nem is népszerű filmekre, hanem közönségbarát filmekre vágyik.
A filmtörvénnyel kapcsolatban Grunwalsky úgy véli, mindnyájan feledjük, hogy csak 2004. április 1-jén lépett életbe. E kerettörvény sikere azon múlik, hogyan tudja azt maga a filmszakma a gyakorlatba átültetni. Nehezíti a dolgukat, hogy megszületése óta nincs olyan mozdulatuk, amit ne kellene megszámlálhatatlan jogszabállyal összehangolni. A film egészen sajátos műfaj, egyszerre ipar és művészet, ahol jogi szempontból mindenki kitaposatlan úton jár. Úgy látja, minden térfélen nekik kell kezdeményezni, mert nincs apparátus a világon, amely helyettük bármit is kitalálhatna. Mint mondja, ezt a területet csak a szakma ismeri, látja át egészen. Az elnök szerint háromnegyed éve megnőtt a filmszám, a színvonal javult, a technikai apparátus is erősödött. Megmozdult a magyar befektetési tőke, 2004-ben 600 millió forintot hozott, 2005-ben majd kétmilliárdot fialhat a húszszázalékos kedvezmény. A szakma azt vállalta a törvény előkészítésekor, hogy húsz százalékkal növekszik a nézőszám, amely tavaly még 700 ezer volt, idén 1,3 millióra növekszik. Az elnök jövőre további ötszázezres gyarapodásban reménykedik. Úgy gondolja, a szakmának mintegy másfél évre van szükség ahhoz, hogy minden elképzelhető új és váratlan problémával szembenézzen. Tavaly súlyos gondnak látszott, hogy az éppen csak aktivizálódó befektetőket átmenetileg visszariasztotta a huszonöt százalékos áfa, de a szakma kiharcolta, hogy november 22-én e tárgykörben törvénymódosítást szavazzon meg az Országgyűlés.
Grunwalsky Ferenc úgy véli, az MMKA kész szembenézni az új kihívásokkal, de a továbblépés elengedhetetlen feltétele, hogy a minisztérium ténylegesen is biztosítsa a törvényben megjelölt összeget. Jelenleg úgy tűnik, hogy a filmesek számára 3,8 milliárdos tétel van a költségvetésben elkülönítve. További 2,7 milliárd banki konstrukciók révén, utófinanszírozásként kerülne a szakmába. A megindult fejlődés tartósságához elengedhetetlen, hogy ebben az évben 6,5 milliárd forint álljon rendelkezésükre, mert áthúzódó költségeik vannak. A törvény offenzív, bővülő finanszírozási keretet nyitott meg a filmszakma számára, ami a közhiedelemmel szemben nem azt jelenti, hogy csak a magyar állam finanszírozza a filmeket. Az MMKA átlagos beszállása például a játékfilmeknél a közpénzekből 40-42 százalék. A másik alapforrás adókedvezményekből, szponzori pénzekből, külföldi partnerektől, illetve nagyon kis mértékben a kereskedelmi televíziók segítségéből adódik. Az MTV tehetetlen, a Duna TV-nek kevés a pénze. A dokumentumfilmesek látványos kivonulásával és manifesztumával kapcsolatban Grunwalsky szerint a dokumentumok és a kísérleti, kisjátékfilmek támogatását az országnak kötelessége teljes mértékben közpénzekből támogatni. Előbbiek a friss, fiatal erőt pumpálják a szakmába. A dokumentumfilm pedig nem más, mint a nemzet emlékezete. Magyarország egyedülálló abban, hogy szinte minden fontos történelmi eseményről készült dokumentumfilm, e felbecsülhetetlen érték gyarapítása és megőrzése kulturális misszió.
Az elnök nem hallgatott arról, hogy a filmvagyon kérdésében a filmszakma összetűzésbe került ÁPV Rt.-vel. A szakma olyan privatizációt tud elfogadni, amelyben egy laboratórium és a filmgyár ősi bázisa, a Róna utcai telep, tehát egy működtethető szakmai-ipari alap az MMKA és egy szakmai befektetőréteg tulajdonába kerül, különben a filmszakma is úgy lebénul, mint az MTV, és csupán a pénzeket elosztó szervezetként, saját, működtető ipari bázis és szakembergárda nélkül tudják a szakmát irányítani és fejleszteni. „Ebben a kérdésben hajlandóak vagyunk vállalni az összeütközéseket, nem engedhetünk” – mondta Grunwalsky Ferenc.
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal