Cey-Bert Róbert Gyula tibeti őstörténet-kutató létére imád inni és enni. A kutató erre is áldozta az élete nagy részét, tizenöt évet töltött például a Távol-Keleten, ahol gasztronómiai tanácsadóként tevékenykedett repülőtársaságoknál és luxusszállodákban. Megfordult Közép-Ázsiában is, ahol a magyarok ősvallásának és ételeinek kutatásával foglalkozott, hogy itthon főiskolai hallgatóknak adhassa át az ismereteit. A Kodolányi János Főiskola gasztronómia tanszékének vezetője nemrég a Várnegyed egyik vendégváró helyén, a Jankó étteremben mutatta be legújabb könyvét. A helyszín megválasztása nem véletlen, hiszen az étterem elsősorban magyar ételek kínálatát nyújtja, a tanár új munkája pedig a hunok és a magyarok ősi konyhájáról próbál bemutatni valamit az olvasónak.
Nemcsak receptgyűjteményhez juthat azonban, aki megvásárolja a könyvet, hanem – ahogyan a szerző mondja – egy „szellemi rekonstrukció” részesévé is válhat, megismerheti a filozófiai hátterét is annak a folyamatnak, ahogyan eljuthatunk a hun áldozati rítusoktól Attila uralkodói konyhájának feltételezett lakomáihoz.
A könyv második felében ízelítőt is kaphatunk a Cey-Bert Róbert Gyula által valószínűsített „hun-magyar” konyha ételeiből: az áldosokból, üstönyökből, töltelényekből és kötönyökből. Varázslatos barangolás ez, de mielőtt a receptek alapján „ősszakácskodni” kezdünk, jobb, ha tisztázzuk magunkban, hogy nem feltétlenül „Isten ostorának” étkeit tesszük főzőcskénk után az asztalra. És ez akkor is igaz, ha a leírásokban a szerző a lisztet őrlénynek, a koriandert pedig hungyöknek hívja.
origo.hu
Az Orbán Balázst támadó Polyák Gábor David Pressman pénzosztója
