Újabb kori irodalmunk egyik legszebb Trianon-sirató költeménye, Csoóri Sándor fent idézett Látomás fényes nappal című verse is olvasható az Elkártyázott köpeny című gyűjteményes kötetben, amelyet a Helikon adott ki a Kossuth-díjas költő közelgő 75. születésnapja alkalmából. Ugyancsak a Helikon rendezte sajtó alá a Visszanéztem félutamról című esszékötetet. Csoóri Sándort pénteken a Testnevelési Egyetem TF-esték sorozatában telt házas könyvbemutatóval és Muzsikás-koncerttel köszöntötték költészetének hívei, élőszóban barátai, Duray Miklós író, Schulek Ágoston és felesége, a TF-esték szervezői. Elbűvölő, ősi hangzatú magyar zenével üdvözölte őt a Muzsikás és az Ifjú Muzsikás együttes, köztük fia, ifjú Csoóri Sándor és az unokák.
A költő Zámolyon jött e világra 1930. február 3-án, oly korban, amikor ünnepnapokon talán még népviseletben jártak az emberek, őrizték legtisztább forrásból fakadó népdalainkat, de már nem tudták megkülönböztetni az ősi énekek balladás foglalatba zárt felbecsülhetetlen tradícióit az újabb kori népies műdalbóvlitól. Református neveltetés, a pápai kollégium, az egyetemi évek, 1956 gyémánttiszta forradalma, a megtorlás gyászfekete évei, a szüntelen tanulás és nélkülözések érlelték Csoórit a magyar költészet és a magyar esszéirodalom megújítójává. Nagy Lászlóhoz, Juhász Ferenchez hasonló, de csak reá jellemző, eredeti ötvözetben teremtett szintézist a népdalok képalkotásából és a modern szürrealizmus látomásosságából. A költői esszéírás és a nemzeti költészet emblémaverseinek teremtése sem vette el idejét a váteszi küldetéstől, amelyet falujáró néprajzi hagyománymentőként, politikusként vállalt a pártállami időktől kezdve napjainkig. Olykor intézményesen, máskor egyszemélyes intézményként. A Visszanéztem félutamról című könyv tíz ragyogó esszéjében, amelyet fiának, ifjú Csoóri Sándornak ajánl, többek között arra figyelmeztet bennünket, hogy a globalizáció kulturális hordaléka ugyanolyan veszélyesnek bizonyult nemzeti kultúránkra, mint az államszocializmus szabadsághiánya. A Testnevelési Egyetem aulájában tartott előadásából idézve: „Nem lehet, hogy az őseredeti népzenét, amely ezer esztendőn át érvényes volt, Bartók és Kodály számára egy új világot jelentett, csak úgy egyszerűen elfelejtsük. Kodály egyszer arról beszélt, hogy régen a nép adott nekünk zenét. Ma már nem ad. De az a kötelességünk, hogy adjuk vissza neki. Feladatunk rendkívüli: tanítsuk vissza a magyar népnek saját nemzeti irodalmát, művészetét, közte azt a csodálatos népzenei kultúrát is, amelyet egykor tőle tanultunk. Enélkül Magyarország soha nem kapaszkodik ki a mocsárból. Aki ezt nem veszi észre, az nem magyar. Eljött annak az ideje, hogy visszamagyarosodjunk.”
origo.hu
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal
