Könyvtárellátás kevesebből

Miközben a könyvtárak egyre kevesebbet költhetnek állományuk gyarapítására, a tulajdonló állam elvárja a Könyvtárellátó Közhasznú Társaságtól, hogy nyereséges legyen. Sőt kisebb terjesztési árrést alkalmazva ösztönözze, támogassa a kiadókat is, továbbá szervezze és bonyolítsa le a pedagógusoknak és a közművelődési dolgozóknak járó könyvvásárlási támogatások igénybevételét.

A rendszerváltozás előtt három nagy állami könyvterjesztő vállalat működött Magyarországon. Ezeket részben privatizálták, részben megszűntek. 1994-ben a Téka vállalat egyes részlegeiből, az NKÖM egyszemélyi tulajdonlásával az elsők között alakult meg a Könyvtárellátó Közhasznú Társaság (Kelló). Gyakorlatilag eleve olyan vállalkozásként, amelytől az állam minimum önfinanszírozást, de inkább szerény nyereséget várt és vár el. Sokak szerint nem is helyes az összes ilyen kht.-t „egy kalap alá venni”. A könyves szakmán belül nyílt titok, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már kidolgoztak előzetes javaslatokat arra, hogy a – bár nonprofit jellegű, de alapvetően vállalkozó – kht.-kat lényegében teljesen a cégjogi szabályozás alá rendeljék.
A fentiek alapján a Kelló 2003-ig egy fillér működési támogatást sem kapott. Akkor a kötelező közalkalmazotti bérfejlesztés céljára 80 millió forintot utaltak át a 150 fős cégnek. 2004-ben a hozzájárulás – a működtetés színvonalának emelésére – eléri a 90 milliót, de az idén csak 70-75 millióra számíthatnak. Mindez elenyésző a kht. kétmilliárdot meghaladó árbevételéhez képest, eredményét pedig természetesen nem oszthatja fel, vissza kell forgatnia közszolgáltatási feladatai ellátására.
Ezek pedig meglehetősen széles körűek. A közhasznúsági szerződés alapján minden hazánkban megjelenő, magyar nyelvű művet – évente csaknem tízezer „címet” – szakszerű ismertetés kíséretében ki kell ajánlaniuk az ország körülbelül hatezer (köztük négyezer iskolai) könyvtárának. Ezt kéthetente megjelenő, Új könyvek című kiadványukkal oldják meg. A legtöbbet vásárló – többnyire nagyobb, nyilvános – könyvtárak a kiadványok árából a megrendelés arányától függően 5–25 százalékos engedményt kapnak, ez 2003-ban 270 millió forint „visszatérítést” jelentett. Erre pedig a bibliotékák ugyancsak rászorulnak, mert az ezredforduló óta folyamatosan érzékelhető, hogy beszerzési forrásaik egyre szűkösebbek.
A Kelló a kiadókon is igyekszik segíteni. A többi nagy – részben vagy teljesen privatizált – könyvterjesztő cég már szinte zsarolja az editorokat, 50 százalék körüli terjesztési jutalékot felszámítva, a kht.-nál viszont ritkaság, ha a 40 százalék fölé megy. További könynyebbség a kiadóknak, hogy a Kelló az átvett könyvek jelentős részét továbbra is fix összegű szerződéssel, rövid fizetési határidővel vásárolja meg.
A minisztérium a kht.-ra bízott további három – nem csekély adminisztrációs, könyvelési teendővel járó – feladatot is. Lebonyolításában zajlik a közgyűjteményi és közművelődési dolgozóknak járó – nagyjából tízezer főt érintő –, a hazai pedagógusoknak, illetve külön a határon túli magyar iskolákban tanítóknak (8000 fő) biztosított könyvvásárlási kedvezményre való ösztönzés és annak utalványokkal való kielégítése.
A Kelló legnagyobb költségterhe a postázás – saját járműparkkal alig rendelkezik – s persze a bérek és járulékok kifizetése. A késő tavaszi és a téli könyvkiadási dömpingek idején szűkös raktárai „bedugulnak”, ezért 20 milliós beruházással szeretné növelni a tárolási kapacitást. Sokat remélnek most kifejlesztett informatikai rendszerüktől, amelyre alapozva – hoszszabb távon – az ország legnagyobb „webkönyváruházát” szeretnék létrehozni.