Lázár Ervin kiváló elbeszéléseit többek között a Csonkacsütörtök, az Egy lapát szén Nellikének, a Kisangyal című, zeneműként összehangolt köteteiben olvashatjuk. Azon szerencsés írók közé tartozik, akinek minden munkája reprezentatív, így akár emblémaértékű költői meséivel, akár A fehér tigris című lírai példázatregénnyel találkozik először az olvasó, megérzi, hogy a földnehéz valóságot és a tündérmesét ötvöző világszemlélet és stílus minden művében jelen van. A porcelánbaba című filmben Gárdos Péter rendező kiválóan és hitelesen adta vissza a magyar nép mesevágyó transzcendenciaélményét és örökös kiszolgáltatottságát. Lázár Ervin író elmondta lapunknak, hogy a Csillagmajor elbeszéléseiben alsórácegresi gyermekkorát idézte meg. Hosszú töprengés után ráébredt, hogy ugyanabban a módban és hangnemben kell megszólalnia, ahogyan az ottani emberek meséltek egymásnak. A valódi történet gyakran átlép a mesébe, és vissza. Ez a valóságot és mesés tónust elegyítő stílus tetszett meg Gárdos Péter rendezőnek. A könyv 1996-os megjelenése után közvetlenül megkereste az írót, a forgatókönyvet igen hamar elkészítette, de csak most sikerült rá pénzt szereznie. A rendező remek ötlete volt, hogy egyszerű, falusi emberek testesítették meg úgyszólván szinte önmagukat. Lázár Ervin elmondta még, hogy a filmmel a történelem eddigi örök veszteseinek, a pusztai-tanyasi embereknek állítottak emléket, akik a legjobban megsínylik a magyarság sorstragédiáját, az idegen hódítók dúlásait, itt és most, a huszonegyedik században is. Ami eddig megmentette és éltette őket, nem más, mint a kisközösségek erkölcsi ereje. Az a mérhetetlen jóság és bátorság, amellyel a tanyasiak a Rákosi-korszakban – az egyetlen árulótól eltekintve – rejtegetik a pribékek elől az öreg sváb paraszt házaspárt, akik a történet végére virággá változnak. „Filmünk azt üzeni, hogy erre az összefogásra ma is szükség van. Az úgynevezett modern korban szinte minden külső erő azon munkálkodik, hogy egyes emberekre, magányos egyéniségekre, úgynevezett individuumokra szakadjon szét a világ. A Rákosi-időszakban ez a törekvés teljesen tudatos és durva volt, később árnyaltabb célirányossággal valósult meg. A mostani, legújabb világ lehet, hogy nem tudatosan, mégis úgy épül föl, hogy szétrobbantsa a közösségeket. A film a valódi, emberléptékű, erkölcsmegtartó közösségeknek állít emléket, ahonnan mi, öregek érkeztünk. Ezeket a közösségeket vissza kell építenünk, mert nélkülük a lét szinte elviselhetetlen” – mondta Lázár Ervin.
origo.hu
Soltész Miklós alaposan eligazította Mellár Tamást: ezért sem fognak önök bekerülni a következő parlamentbe
