A vers szép szabadsága

Itt és most Magyarországon kell élni ahhoz, hogy rendkívülinek hasson az, ami normális körülmények között természetes dolog lenne: négy hazai írószervezet (Magyar Írószövetség, Fiatal Írók Szövetsége, József Attila Kör, Szépírók Társasága) összesen tizenkét tagja együtt tartott felolvasóestet pénteken a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Balázs Attila, Finy Petra, Kalász Márton, Kőrösi Zoltán, Mrena Julianna, Paetzke Hangs-Henning, Péterfy Gergely, L. Simon László, Szentmártoni János, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Vathy Zsuzsa minden szempontból változatos skálát villantottak föl a megközelítőleg kétórás összeállítás során.

A szikeélesen megformált, érzékeny költői képek és a magas szintű gondolatiság egységét tükrözték Kalász Márton versei a Kossuth-díjas költő Négy sor című klasszikus ars poeticájának szellemében: „Nem lazíthat ügyemen senki / A versekben mindent szabad. / S legnehezebb kiverekedni / Érdes világosságomat.” Az igazi tehetségnek egy valódi versben valóban mindent szabad, hiszen a líra szabadsága olyan fölismerés értékű meglepetést is okozhat, mint Finy Petra groteszk prózaversvillanás morzsái. Vers és próza, valóság és mese határán borotvaélen táncoló abszurd költészet ígéretét hordozzák a fiatal költőnő kitűnő munkái. Varró Dániel opusaiban a klasszikus formakultúra és a profán tartalmak míves egységbe vonása késztette elismerésre a hallgatóságot. Ellentétek vonzásaira és taszításaira épít az elemi erejű tehetség, L. Simon László költészete is. Ősi református énekek biblikus zordsága és a legújabb kori, félmúlt tragédiák együttélése okoz maradandó katarzist L. Simon számozott zsoltáraiban, például az 1945. április 4-én elkezdődött véres szovjet megszállás megidézésekor: „Az anyjára hamar ráuntak a hős felszabadítók, ikerhúgait odatérdeltették, mintha oltár lenne a lucskos havon, hogy figyeljenek, és tanulják meg, mit ér a katona, ha szovjet.”
Az est harmadik nagy fölfedezése Mrena Julianna szonettet, hangsúlyos, időmértékes, prózaverset egyaránt fölvonultató, ezerarcú költészete. A sátánnal folytatott örökös küzdelmünket örökíti meg tragédialátó humorérzékkel nemrégiben megjelent, Kilenc élet című verskötetében. A prózai kínálatból figyelemre méltó Körösi Zoltán önreflexív és ősrealista elemeket egyesítő numerikus regényrészlete. Az est hátborzongatóan szép lezárása volt a beérkezett író, Vathy Zsuzsa A verőemberállat című elbeszélése, amely a természettudományos enciklopédiák tónusát parodizálva mutatja föl az örök ÁVH-s alakját, aki itt és most, békeidőben is keseríti a tisztább, egyszerűbb életre vágyó többség hétköznapjait.