Az emberi lélek rejtett titkai

Zsigmond Dezső alkotása, a Csigavár, vérbeli dokumentum-játékfilm. Zordon, fenséges szépségű hegyek közé zárt parányi, szegénységében is takaros székely–magyar helységben, Bikfalván él egy csodálatos család, amelynek tagjai eljátszották a kamera előtt saját mindennapi életüket. A Csigavár abszolút történet, benne van az egész emberi élet, a magyar élet, az erdélyi élet, a vidéki élet. A film operatőre Bálint Arthur, a producere Buglya Sándor, gyártója a Dunatáj Alapítvány, támogatója a Duna Televízió.

Először a címet magyarázta el a film péntek esti sikeres díszbemutatója után Zsigmond Dezső. A Csigavár egy létező vár, ami a kis erdélyi falu védelmi rendszeréhez tartozott egy alagúthálózattal egyetemben, amelynek révén a várvédők és a falulakók összeköttetést teremtettek az erőd és a falu temploma között. A filmre azért illik, mert a szereplők, elsősorban a főhősnő, Terézke is érzékeny, törékeny csigalétet élnek, amely a maga lassúságában is igazi értékeket teremt. A rendezőnek és stábjának ugyanaz volt a célja, mint Az Aranykalyiba – Egy év Karácsony Emilkével a gyimesi Hidegségben című dokumentum-játékfilmjénél (amely 2003 óta immár a hatodik rangos nemzetközi fesztiválon szerepel), hogy ne a hagyományos dokumentumfilm eszközeivel dolgozzanak. A Csigavár minden pillanata természetes, ami annak köszönhető, hogy a filmben szereplő nagyszerű emberek olyan magától értetődően és póztalanul élték mindennapi életüket a kamera előtt, mintha a forgatócsoport ott sem lett volna. A történet középpontjában egy harminchét esztendős, kifejezetten mutatós külsejű lány áll, aki számos férjet is találhatott volna a faluban, de megsértődött a vőlegényeire, amikor nem rögtön őt választották, hanem egy kicsit még legényéletet akartak élni. Magyarán, igényes ember volt. Tíz év elmúltával, válóperek után több egykori udvarló kéri meg újra a kezét, ő megint nemet mond, mert már nem akar elszakadni a szüleitől, a családjától. S mintha már mindentől menekülne. Az egyedülléttől is, otthon ő a család lelke, nem afféle mogorva vénlány. A falusi diszkókban, mulatságokon mindig ő a társaság közepe, tizenhat-tizennyolc éves gyerekek között is ő a bálkirálynő. S közben segít a szegény és sanyarú sorsú székely faluban, Bikfalván élő szüleinek. Ám az is valószínű, hogy ez a törékeny, finom csigalélek már nem meri megbontani a gyermekévei óta maga köré épített kényes egyensúlyhelyzeteket.
A rendezőt a végtelen nyitottság és a magány együttléte fogta meg. Ez az ember életvidám, és mégis belebúvik a maga kis csigavárába, s a lelke legmélyén boldogtalan. Ez kiderül egy-egy templomi jelenetnél, ima vagy meditáció közben villan föl a magány, az elesettség, amit máshol soha senkinek nem mutat, Az emberi lélek a csigavár legmélyére húzódik.
Zsigmond Dezső szerint a Csigavár hatalmas kihívás volt, mert az emberi lélek mélytengeri titkait jobbára csak játékfilmek próbálták eddig föltárni, ennek etalonjait Ingmar Bergman teremtette meg. Dokumentumokban Ember Judit Fagyöngyök, Dárday István Jutalomutazás című alkotásai próbálkoztak ehhez hasonlóval. „Jómagam utóbbi munkáimban, A ház emlékei című játékfilmben és az Aranykalyibában, de elkövetkezendő műveimmel is az emberi belső érzékenység, a belső gondolatok, a belső titkok, a lelkünkben lakozó törékeny kis világok nyomába szeretnék szegődni.”